Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

26 Dologjog. az tekinthető, a ki tudva azt, hogy a birtok nem öt, hanem egy harmadikat illeti, a birtokot ennek felhívása ellenére sem bocsátja át; már pedig a tényállásban nincs megállapítva az, hogy felperes az alperest az ingatlan felerészére nézve közös birtokba bocsátására felhívta és hogy alperes ezt megtagadta, hanem a tényállás szerint felperes alperest csakis az alapon kérte a kereseti összegben elmarasztalni, mivel alperes annak utána, hogy felperes az ingatlan felét tulajdonjogilag megszerezte, a megfelelő hasznokat neki ki nem adta; a rosszhiszemű birtokosra vonatkozó jogszabályok tehát a jelen esetben nem alkalmazhatók (C. 901. máj. 1. I. G, 133. M. 19508.). A kereset beadásáig jóhiszemünek tekintendő azon birtokos, akinek az árverés alá került ingatlan birtok határait az árverés előtt maguk a végrehajtást szenvedők jelölték meg, s a ki e megjelöléshez képest a végrehajtást szenvedőknek, köztük a felperesnek is tudtával és beleegyezésével lépett be az árverés után mint vevő az ingatlan birtokába. (C. 1904. okt. 3. 4103.). A jóhiszeműség vagy rosszhiszeműség nem tény, hanem jogkérdés, mert az nem mint tény képezi a bizonyítás tárgyát, hanem bizonyított tényekből levezetett okszerű jogi következtetés alapján állapítandó meg. A felebbezési biróság ítéletében megállapított és meg nem támadott, következőleg a S. E. T. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás az, hogy a peres legelöilletményre az első panasz igény 1891. április hó 18-án emeltetett, de nem a felperesek által és nem az alperesek ellen, hanem egészen más személyek ellen és hogy az a panasz alá nem is vétetett, továbbá, hogy az 1891. május 20. helyesbbitve előterjesztett panasztól a felperesek képviselője elállott: a jelen perbeli legelöilletmény iránt emelt panaszigény pedig csak 1894. évi szeptember 3-án tárgyaltatott érdemlegesen, ugyan ennek az igénynek emelésekor és tárgyalásakor nem az I. rendű alperes, hanem már a II. rendű alperes és ennek perben álló neje voltak és pedig az 1894. évi január hó 28-án kelt adásvételi szerződés alapján, a peres legelöilletmény birtokában. Amidőn ebből a tényállásból a felebbezési bíróság okszerű jogi következtetéssel az T. rendű alperes jóhiszemű birtoklását kimondotta, nem sértett jogszabályt, mert vele szemben, míg ö birtokban volt, panaszigény nem emeltetett, midőn pedig a felperesek a legelöilletményre igényüket érvényesítették, a birtokban már nem az I. rendű alperes, hanem a II. rendű alperes és neje voltak. Az a további kérdés, hogy volt-e tudomása az I. rendű alperesnek arról, hogy a peres legelöilletményre másnak s nevezetesen a felpereseknek van-e jogos igénye és ennek érvényesítése iránt panaszt is emeltek? — a jóhiszeműség vagy rosszhiszeműség szempontjából szintén oly jogkérdés, amely bízónyitott tényekből okszerű jogi következtetéssel állapítandó meg: úgyde a megállapított tényállás szerint 1894 január 28. előtt ily panasz nem is emeltetett, következőleg nem sértett jogszabályt a felebbezési bíróság, amidőn az I. rendű alperesnek a felperesek igényéről való tudomását meg nem állapította, mert: eltekintve attól, hogy 1894. január 28. előtt panasz nem is emeltetett, pusztán dobszó utján történt közzététel alapján az I. rendű alperesnek a felperesek igényéről való tudomását, még abban az esetben sem volna megállapítható, ha panasz emeltetett volna: nem elég pedig a dobszó ily tudomás megállapítására azért, mert nem is létezik oly jogszabály, mint a minőt a felperesok vitatnak, hogy t. i. az urbéri kiosztás és kihasitás elleni panaszok tárgyalására az érdekeltek dobszó utján szabályszerűen megidézetteknek volnának tekinthetők, annál kevésbé mert ily igényeknél nem az úrbéri bizottság által képviselt erdekekről, hanem egyeseknek a bizottság által már megállapított egyéni érdekeiről van szó, amelyek a fennálló anyagi jogszabálynál fogva csak az érdekeltek szabályszerű személyes megidézése utján bírálhatók el: egyébiránt a felperesek nem is állították, hogy a mérnöki kijelölés után, midőn az I. rendű alperes és gyermekei birtokba léptek, őt figyelmeztették volna, hogy a peres legelöilletményre ők igényt tartanak. (Nvár. t. 905. decz. 21. G. 133.). 0** S29. §. A jóhiszemű birtokos csupán a jóhiszemű