Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

16 Dologjog. 1888: XIX. t.-cz. 1. §. A halászat joga a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi és a meder tulajdonosát (1885: XXVIII. t.-cz 4. és 5. §.) illeti. 7. §. Ha a medertulajdonos . . . a halászat jogát megszerzi, a halászati jog a meder tartozékává lesz és attól többé el sem választható. Az 1888: XIX. t.-cz. 1. §-ában foglalt azon rendelkezés alól, hogy a halászat a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi, ezen törvény 3. §-a azt a kivételt állapítja meg, hogy azok, kik a törvénynek 1889. május 1-én történt életbeléptekor a halászati jogot oly vízterületen gyakorolják, melynek medre tulajdonukat nem képezi, ezen jogukat az 1. §-ban foglalt rendelkezés ellenében is megtartják abban az esetben, ha a törvény hatályba lépte után legkésőbb egy év alatt ebbeli jogukat az alispánnál bejelentik s ennek folytán jogosultságukat .kimutatják. Ha az, aki a halászati jogot gyakorolta, ezen rendelkezéseknek megfelelt, ugy maga az a körülmény, hogy a partbirtokosok a halászatot szabadon gyakorolták, joggyakorlatot nem bizonyít s a halászati jog őket ezen jog átruházásának hiányában nem illeti meg, mert a halászat Joga az 1888. évi XIX. t.-cz. meghozataláig kizárólagos földesúri jog volt es mint ilyen a király kisebb haszonvételek u. n. regálék közé tartozott s ez világosan kimondatott az úrbér VI. fejezetének 3. §-ában, valamint az 1836: VI. t.-cz. §-ában, amelyek a volt jobbágyokat a halászati jog gyakorlásából kizárták, és az a jog, mint u. n. regale, kizárólag a földesúrnak volt fenntartva. (C. 904. okt. 18. 4878/903.) 1881: LX. t.-cz. 149. §. Az ingatlanokkal együtt a 148. §. szerint megállapítandó kikiáltási áron azon tartozékok is elárvereztetnek, melyek az ingatlantól állaguk sérelme vagy nevezetes értékcsökkenés nélkül el nem választhatók. (159. §.) A mennyiben az árverési feltételek ellenkező kikötést nem tartalmaznak, az ingatlanokkal együtt árvereztetik el, a . . . még be nem szedett függő termés is. A tartozék kisajátításáról az ingatlannal együtt v. ö. 1881:XXXIX. t.-cz. 10. §. (műemlék), 1881: XLI. t.-cz. 14., 56., 86. §§. 1881: XL. t.-cz. llf. §. A kisajátítandó területen levő épület, vizmü vagy más tartozék nem részletben, hanem mindig egészben tárgya a kisajátításnak. 1881: LXI. t.-cz 3. §. A vasutak és csatornák összesitett telekkönyvébe bevezetcndők e vállalatoknak akár kisajátítás, akár szerződés utján szerzett mindazon ingatlanai és azok tartozékai, melyek a vállalat létesítésére és fentartására szükségesek. A vállalat létesítésére és fentartására ugyan elkerülhetetlenül nem szükséges, de annak állandó használatára szánt olyan ingatlanok, p. o. az igazgatóság házai, kő-, vas-, vagy kőszénbányák stb. — melyekre nézve a magyar államnak megváltási, vagy háramlási joga van, a vasut vagy csatorna tartozékaiul tekintendők s a központi telekkönyvbe bevezetendők. Az ugyanazon engedélyokmány alapján létesített vasut- vagy csatorna-vállalatnak a központi telekkönyvbe bevezetett minden ingatlanai, s azoknak minden tartozékai egy telekkönyvi jószágtestet s jogi tekintetben egy egészet képeznek. A vállalat központi telek jegyzőkönyvének teher lapjára bekebelezett terhek joghatálylyal birnak azon ingatlanokra is, melyeket a vállalat a teher bekebelezése után szerzett és melyek a tkvi jószágtesthez utólag jegyeztettek hozzá. 26. §. Vasutak- és csatornáknak a jelen törv. 3. §-a értelmében egy egé-