Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)
Ingatlan tulajdonának megszerzése. 195 tanúvallomásban az E. György részére eszközlöttnek említett eladás tényleg létrejött, határozottan támogatja az O) alatti helyhatósági bizonyítvány és az ennek tartalmával egyező s 1868. márczius 19-én kiállított adásvételi szerződés, melynek folytán felperesek, illetőleg fent nevezett jogelődjük a kérdéses ingatlanokat eladó F. Katalin birtokából a maguk birtokába vették át. Ezt a 31 évet meghaladó folytonos és békés birtoklást a kérdéses ingatlanok telekkönyvi tulajdonosaként feltüntetett és 1892. nov. 6-án elhalt D. Istvánné örökösei vagyis az első- és másodrendű alperesek az anyjuk hagyatékának tárgyalásakor nyíltan beismerték; sőt épen azon okból, mivel az anyjuk és ők maguk" ezen ingatlanokat egyáltalában nem birtokolták, a felperes részére a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot kiállítani késznek is nyilatkoztak arra az esetre, ha a hagyatéki tárgyalás alkalmából felmerült költségeiket a felperesek megtérítik és minthogy D. Istvánné a telekkönyvben feltüntetett tulajdona dacára ugy a felperesi jogelődük, valamint maguk a felperesek által gyakorolt hosszas birtoklást egész elhalálozásáig minden ellentmondás nélkül tűrte: ezekből levont okszerű következtetés utján megállapítható az, hogy D. Istvánné a felperesek tulajdonszerzését saját maga irányában jogszerűnek és fennállónak tekintette, e szerint tehát azon ingatlanok az ő hagyatékához nem tartozhattak és azokat első- és másodrendű alperesek után a való öröklés czimén maguknak a hagyatéki bíróság által jóhiszemüleg át nem adathatták, a minek különben az ügy ilyetén állása mellett a felp.-ékkel szemben nem is lehet joghatálva. (C. 902. jun. 12. 1682. M. 19.515.) Nagyváradi tsz.: Felp. rosszhiszemű tkvi jogszerzőnek volt tekintendő, mert tudnia kellett azt, hogy az általa megvett ingatlan nem az eladó birtokában van, hanem az alperes birtokában, a ki azt már évekkel a felperes vétele előtt el is birtokolta s ebből folyólag kötelessége volt magának felvilágosításokat szerezni arról, hogy ki azon ingatlan valódi tulajdonosa s a vétel és a tulajdonjogi bekebelezés által nem sérti-e mások jogait. Felperes ezen kötelezettségének eleget nem tevén, tűrni tartozik azon joghátrányt, a mit a tkvi jogszerzés rosszhiszeműsége maga után von. A rosszhiszemű jogszerző pedig a telekkönyvre érvényesen nem hivatkozván stb. (1899. aug. 2. 10.054.) — C'uria: Hhagyja. Mert tekintettel arra, hogy a telekkönyvek a tényleges birtokállapottal igen gyakran meg nem egyeznek, de egyébként a dolog természeténél fogva is a kötelességszerű gondosság megköveteli azt, hogy a vevő a vételi jogügylet megkötése előtt a megszerezni szándékolt ingatlan birtoklási állapotáról és viszonyairól meggyőződést szerezzen, mi fokozottabb mértékben áll felperesre nézve, a ki nem is abban a községben lakik, melynek határában a per tárgyát tevő ingatlan fekszik; minthogy pedig felp. ezt a kötelességszerű gondosságot elmulasztotta, habár erre főképen a 160 koronát tisztán jövedelmező ingatlannak 800 koronában kikötött feltűnően csekély vételára is késztette, az elsöbiróság helyesen állapította meg azt, hogy felperes a peres ingatlan megszerzése körül rosszhiszemben járt el (902. okt. 9. 5382/901. M. 19.511.) Tekintve, hogy az alperesnek azt az állítását, hogy felp. D. Hafiát a közös atya D. Mihály utáni örökségre nézve teljesen kielégítette, bizonyította, tekintve, hogy az tjkvben felvett és a közös édesatya tulajdonát képezett ingatlanokat az alperes a közös édesatyának haiálától számítva 29 éve, a közös édesanyának halálától számítva pedig 26 éve háborítatlanul kizárólag bírta, már pedig fel sem tehető, hogy az ugyanabban a községben lakó és férjnél levő felperes évtizedeken át örökségi jutalékának birtokba adását ne követelje, ha arra nézve ki nem egyezett s azt alperesnek át nem engedte volna . . . mindezeknél fogva felperes pusztán a nyilvánkönyvi állapotra fektetett birtokkeresetével elutasítandó és alperes viszonkeresetének a rendelkező rész szerint hely adandó volt. (C. 902. jun. 20. 1335. M. 19.512.) 4mbár az ingatlan dolgok tulajdonának átruházásához a tulajdonjog bekebelezése szükséges arra nézve, hogy a vevő harmadik személyek ellen is érvényesíthető dologbani jogot nyerjen, de arra nézve, hogy a tulajdonjog az eladóval szemben átruházottnak legyen tekinthető, ele13*
