Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

Találás. II. Találás. 0** 385. §. Egy magánszemély nincs jogosítva a közrendtartási rendeletek által az álladalom számára fentartott termeléseket elsajátítni. Az italmérési jövedék tekintetében: 1888: XXXV., XXXVI., 1899: XXV; t.-cz.; a dohányegyedáruság behozataláról Magyarországon v. ö. 1850. nov. 29. sz. p. (1850. RGBI. 462.); a dohányjövedék tekintetében: v. ü. 1868: XIV., 1875: XIV., 1876: IV., 1887:-XLIV. t.-c z.: a sójövedék tekintetében: 1868: XI., 1875: L. t.-cz.-ck; a lottójövedek tekintetében: 1853 jul. 20. P. M. rend. (1853. RGBL 159.), mely az 1813. márcz. 13. cs. ny. parancson alapszik; 1868: XV. t.-cz., 1889:'IX. t.-cz.-ek; 1897. évi VII.; a löpor-egyedáruság tekintetében: 1873. évi aug. 23. 41.080. sz. és 1882. aug. 16. 44.942. sz. pénzügym. rend. V. ö. optkv. 382. §. (fönn 152. 1.) O** 386. §. Az oly ingó dolgokat, melyeket a tulajdonos mint magáéit többé megtartani nem akar, s azért elhagy, az álladalom minden tagja elsajátíthatja. (9** 387. §. Mennyiben kelljen földeket a müvelés teljes elmulasztása, vagy épületeket a helyreállítás elhanyagolása miatt elhagyottaknak tekinteni, vagy lefoglalni, a közrendtartási törvények határozzák meg. V. ö. fönn (30. 1.) optk. 343. §. A pusztatelkekröl (1. alább, az, úrbéri jogviszonyok kapcsán) v. ö. 1871: LIII. t.-cz. 7—9. §§. a) Elveszett dolgok megtalálására vonatkozó szahályoh. 0** 388. §. Kétség esetében nem vélelmezhetni azt, hogy valaki tulajdonát el akarná hagyni; s azért valamely dolog megtalálója azt elhagyottnak nem tekintheti, s magának nem tulajdoníthatja. Még kevésbbé szabad valakinek a partivetődék jogát magának tulajdonítani. Államszerződéseink:, melyek a partjog gyakoriásást kölcsönösen kizárják: Görögországgal 1835. márcz. 4.; Oroszországgal 1846. jul. 20.; Bajorországgal 1851. decz. 2. (RgBl. 128. sz.); Belgiummal 1851. máj. 2. (RgBl. 180. sz.); Németalfölddel 1855. decz. 29. (RgBl. 119/1856. sz.); Tunisszal 1856. jan. 17. (RgBl. 91/1857. sz.); Libériával 1866. szept. 1. (RgBl. 29. sz.); Olaszországgal 1891. decz. 6. (1892: VT. t.-cz., XX. cz., utolsó bek.); Spanyolországgal 1880. jun. 30. (1881: XVI. t.-cz., XV. cz.); Szerbiával 1882. fe'br. 22. (1882: XXXI. t.-cz., XV. cz.); Németországgal 1891. decz. 6. (1892:111. t.-cz. 12. cz.): v. ö. még Elbai hajózási acta (1821. jun. 23.) és Dunai hajózási acta (1857. nov. 7.); 1882: XXXVI. t.-cz. 0** 389. §. Köteles tehát a találó, az előbbi birtokosnak, ha az a dolog ismertető jeleiből, vagy más körülményekből világosan kitudatik, a dolgot visszaadni. ITa az előbbi birtokos előtte tudva nincs, tartozik a talált dolgot, ha annak értéke egy forintot meghalad, nyolez nap alatt, a helybeli szokás szerint kihirdettetni, s ha a talált dolog tizenkét forintnál többet ér, az esetet a helybeli elöljáróságnak bejelenteni.