Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

142 Dolog-jog. VII. FEJEZET. Vegyes és átmeneti intézkedések. 85. §. Ha az 1. §-ban említett valamely vállalat létesítése csak ugy eszközölhető, hogy az más, már engedélyezett s közhasználatra szolgáló vállalat területét átszelje, az utóbb eriilitett vállalat tulajdonosai területükön e szolgalmat eltűrni kötelesek. Ily esetben a szolgalomnak neme és terjedelme, valamint a használat és fentartás módja iránt, ha a barátságos egyezség létre nem jött, a közmunka- és közlekedési minister határoz. Ellenben azon kérdés, hogy van-e ilyen esetben kártalanításnak helye s miből álljon az, — egyezség hiányában a II. és IV. fejezet szabályai szerint a bíróság által állapíttatik meg, V. ö. a budapesti gözmozdonyu körvasutról szóló 1888: XXVII. t.-cz. 4. §-ának részben eltérő rendelkezését. 86. §. Háború vagy árvíz-veszélyek idején, honvédelmi vagy biztosítási szempontokból, valamint a hegycsuszások, területsülyedések vagy árvizek által megszakított közlekedés gyors helyreállítására sürgősen igénybe veendő területek, a közmunka- és közlekedési minister egyszerű engedélye alapján elfoglalhatok. Ez esetben a terv s összeírás megállapítása és a bírói eljárás utólagosan lesz eszközlendő. Ha azonban az építkezés egy fennálló építmény elbontását tenné szükségessé, ennek megkezdése előtt az építménynek- és tartozékainak értéke becsű utján meghatározandó. A becsű ez esetben a jelen törvény 31. §-ának a) pontjában előirt módon s időben lesz foganatosítandó. Az e czélokra megenegedett ideiglenes kisajátításokra nézve a jelen törvény 67. és 68. §§. alkalmazandók. 87. §. A bányászati czélokra szükséges kisajátítások a bányajog szerint cszközlendők. Olyan utak, vasutak, csatornák építéséhez szükséges területek azonban, melyek a bányatermékeknek vagy bányászati czélokra szükséges anyagoknak és eszközöknek a bánya területéről a legközelebbi közlekedési útig, vagy viszont való szállítására, építtetnek, csak a jelen törvény értelmében sajátíthatók ki. V. ö. 1854. máj. 23. ált. bányatörvény (1854. B. T. L. 551.), 98—133. §§.