Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

98 Dologjog. ságilag mindenki szabadon, de csak „a törvény korlátai között" — 2., 6., 12., 13., 14., 15., 17. stb. §§. — használhatja. Bizonyos nemű közös telkek felosztását tiltó vagy korlátozó külön jogszabályok tekintetében v. ö. 1871: LIII. t.-cz. 32. §. és 1894: XII. t.-cz. 12. §.; amannak értelmében az úrbéri rendezés alkalmával a volt úrbéresek számára kihasított erdőtér mint ezeknek közös erdeje kezelendő. Az 1894: XII. t.-cz. 12. §-a szerint osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak akkor oszthatók fel, ha a földmivelésügyi miniszter a felosztáshoz az engedélyt megadta. (Erről bővebben az úrbéri törvények éa a közös tulajdont tárgyazó részben.) Osztatlan közös tulajdont képező legelőnek felosztásához a földmivelésügyi miniszternek engedélye szükséges, ennélfogva ilyen engedély nélkül a közös legelő egy részének elszakítása és eredeti rendeltetésétől való elvonása sem eszközölhető. — Azon nádaskaszálók, melyeknek megvételére nemcsak a telepedésre szánt és feldarabolva eladott úrbéri területnek a vételára s a közös legelöbeli jövedelmek, banem időnként a zsellérekre kivetett összegek is fordíttattak, tulajdonjoga a volt úrbéres gazdák és zsellérek javára kebelezendő be. (C. 1905. máj. 19. 2788/904.) A másodbiróság Ítélete indokai alapján és azért hagyatott helyben, mert az 5:/: alatt bemutatott 5148/1892. sz. végzéssel bíróilag is jóváhagyott 3:/: alatti egyezségnek hatálytalanítását a felperesek nem is kérték, e nélkül pedig a kereseti kérelem annál kevésbbé teljesíthető, mert a 3:/:, 4:/: és 5:/: alattiakkal az is bizonyitva van, hogy a felperesek telekkönyvi tulajdonjoga csak eszményi, amennyiben az egyes legelőjutalékok a természetben való megjelölés és tényleges kihasitás nélkül, csak arra való tekintettel lettek térképileg és telekjegyzökönyvileg helyrajzi szám és térfogat szerint egyénenkint kitüntetve, hogy a később netán szükségesnek mutatkozó tényleges felosztásnak biztos alapja megállapittassék, ellenben az úrbéri eljárás esetre az illetményekre nézve sem tényleges kihasitással, sem egyénenkénti birtokbevezetéssel be nem fejeztetett; következőleg még ha a 3:/: alatti egyezség akár közmegegyezés utján, akár bírói határozattal hatályon kívül helyeztetnék is, az egyes legelöjutalékoknak a természetben való megjelölése és kihatása nem, — miként a kereseti kérelem czélozza az 1881: LX. törvényczikk alapján eszközlendö végrehajtás utján, hanem a földkönyv adatai alapián csak az úrbéri bíróság által foganatosítandó, mely bíróság egyúttal az azon eljárás során emelhető panaszokat is a helyszínén megbírálni illetékes, miből folyólag pusztán eszményileg kitüntetett telekkönyvi tulajdonjoguk alapján felperesek a birtok kizárólagosságát nem követelhetik. (C. 906. máj. 22. napján. 340/1905. sz. elvi hat.). Az 1876: XIV. t.-cz. (pl. 10., 11. §-aiban) a tulajdonos jogait a közegészségügy érdekeinek tekintetéből korlátolja. Ugyanezen t.-cz. 8. §-ának rendelkezése szerint az egészségre ártalmas tápszerek, italok és edények, az egészségre káros vagy veszélyes anyagok, szerek, készítmények rendőrileg (még pedig kártalanítás nélkül) megsemmisíthetők. Ugyané törvény 13. §-a értelmében az egészségtelennek talált húsra nézve szintén a 8. §-ban szabályozott eljárásnak van helye. Ide sorolhatók az 1888: VII. t.-cz. 33., 34., 105—112. §-ainak szabályai is, melyek szerint állategészségügyi szempontból, különösen a ragadós betegség korlátozásának czéljából a tulajdonos köteles saját állatának leölését megengedni, részint kártalanítás nélkül, részint a becsérték felé-