Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. II. kötet (Budapest, 1906)

711 Dologjog. kívüli eljárás iránti szabályokra nézve mutatkozik, ideiglenesen pótoltassák, és a hitbizományokrai felügyelés bizonyos kijelölendő bíróságokra bizattassék, addig is, mig e tárgyban a törvényhozás rendes utján intézkedés tétetni fog, legfelsőbb királyi és birói hatalmunknál fogva rendelendőnek tartottuk: hogy Magyarországunkban a négy királyi kerületi táblák, mint rendes hitbizományi hatóságok, a területükben fekvő, valamint minden régibb s ujabb, ugy a még ezentúl is felállítandó hitbizományokrai felügyeléssel oly módon bizattassanak meg, hogy azon esetben, ha valamely hitbizomány létrészei több kerületi táblák területében feküdnének, azon kerületi tábla tekintessék hitbizományi hatóságul, melynek területében a jószág feje, vagy annak nagyobb része fekszik. Továbbá, hogy a királyi kerületi táblák, s felebbvitel eseteiben a felsőbb bíróságok minden hitbizományokra nézve mind az azokra vonatkozó anyagi jogok megbirálásában, mind az azok biztosságárai felügyelésben, s a peres ügyeken kivüli birósági eljárásban, kivétetvén egyedül azon jogok, melyek régibb magyar hitbizományoknál az 1853. évi május 1-ső, mint az általános polgári törvénykönyv életbeléptetésének határnapja előtt szereztetett, melyek magában értetőleg továbbá is a régibb törvények szerint lesznek megbirálandók, e következő szabályokat eltérhetlen zsinórmértékül tartsák: 1. §. A családi hitbizomány oly rendelkezés, melynél fogva valamely vagyon minden jövendő, vagy legalább több nemzedékekre, a család elidegenithetlen jószágának nyilvánittatik. 2. §. A hitbizomány közönségesen vagy elsőszülöttségi örökség, vagy izörökség, vagy korörökség; a szerint, a mint az alapitó az utódlást vagy az idősb ágbeli elsőszülöttnek, vagy a családból legközelebbi izeri állónak, több egyenlően közel állók közt pedig az éveire nézve öregebbnek, vagy végtére az ágra nem tekintve, a családbeli legkorosabbnak rendelte. 3. §. Kétség esetében az elsőszülöttségi örökség inkább vélelmeztetik, mint az iz- vagy korörökség, és az izörökség ismét inkább, mint a korörökség. 4. §. Elsőszülöttségi örökségnél az ifjabb ág csak az idősb ág kihaltával jut a hitbizományhoz ugy, hogy az utolsó birtokosnak fivérét annak fiai, unokái, másod-Tinokái és további ivadéka megelőzik. 5. §. Az alapitó az öröklés rendéi egészen is megfordíthatja, és az idősb ágbeli utolsó szülöttet; vagy valamennyi ágból a legifjabbikat, vagy általában azt nevezheti ki, a ki