Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

ITolttányílránífás. A halál bizonyítása. 45 mények között moshatá meg ruháit a Dunában, következőleg jelen esetben a prdts 523. §-a c) pontjának helyes alkalmazása mellett a halottnyilvánitás kimondandó volt. (C. 86. nov. 80. G075. M. 4612.) Székesfehérvári tőrvényszék: A kereset alapjául vett A) alatti bizonyit\ány tartalma, valódisága 8 ez által az, hogy T. Ferenrz illetőségi helyéről, Boponyárdl 1818. évben honvédnek eltávozott s azóta ismeretlen tartózkodási!, a kihallgatott hit alatti vallomásával igazoltatott, ekként tehát alperes 30-ik éven tul ismeretlen tartózkodásunak tekintendő s mint ilyen, tekintve, hogy kiboesátott hirdetmény folytán sem jelentkezett akár a bíróságnál, akár községében, az 1868: LIV. t.-cz. 523. §. b) pontja alapján holtnak nyilvánítandó volt; 8 miután eltűnési éve lS4S-ra állapíttatott meg, ennélfogva a felek kérelme s az 1881: LIX. t.-cz. 90. §-a értelmében az elhalálozás napjául 1879. év első napja volt bíróilag megállapítandó stb. (1887. jan. 13. 127.) Bpesti tábla: Az első bíróság ítélete oly változtatással, hogy ez eltűnt T. F. elhalálozása napjául 1880. évi jan. 1. napja állapittatik meg, bi'lybebair\atik. Az elhalálozás napjául nedig 1880. ian. 1-je azért volt megállapítandó, mert a magyar szabadságharez az 1848/49. éveken keresztül folyt és vége naptári pontossággal meg nem határozható, minek követk.>7t. ben annak befejezéséül 1849. évi deez. 31. tekintendő és az 1881: LEL t.-ez. 90. S-a értelmében a 30 esztendő elteltét követő nap a most j.'!zett időtől volt számítandó. (1887. márez. 10. 8161.) — Curia: Hhagvja. (1837. máj. 27. 1312.) Annak bizonyítása, hogy a jogosított abban az időben, amelyre esőleg nyugdijat követel, életben van vagy volt, azt terheli, aki az életbenlételt állítja. Felperesek azonban e bizonyítást meg sem kisérlették. hanem hivatkoznak a •/. a. holttányilvánítási Ítéletre, melyben jogelődjük elhunyta napjául 1885. ápr. 15. lett megjelölve. Tekintve, hogy a holttányílvánitás esak vélelmet állapit meg. a hazai jog szerint azonban valamely eltűnt személynek sem életben léte. sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem bizonyítandó, tekintve, hogy e szabálytól eltérőleg kivételt esak az ISfiS; LFV. t.-ez. 522. §-ában felsorolt két eset képez, az ezekben hozott halottnyilvánitási ítélet tehát esak a hivatkozott szakaszban felsorolt jogviszonyokra bír hatálylyal. ellenben arra nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban és éppen az ítéletben megielölt napon halt meg. az a döntő körülmény, hogy F. Gy. 1885. ápr. 15-éig élt és e napig nvugdijat követelhetett, be nem bizonyittatott. miért is felpereseket elutasítani kellett. ÍC. 1889. okt. 16. 1222. M 4614.) Egr. tsz.: Az eredeti esaládi értesítővel igazolva van. hogy F. J. Egerben 1798. okt. 23-án született és a esatolt helyhatósági bizonyítvány szerint tartózkodási helye születése óta teljesen ismeretlen. Tekintve, hogy D. .7. a ..Budapesti Közlönv"-ben háromszor megjelent hirdetmény folytán e törvényszéknél nem jelentkezett, sem életbenlétéről más módon értesítés nem érkezett, ezeknél fogva D. J. elhalálozását, tekintve, hogy születésétől számítva 80 év már elmúlt és tartózkodási helye születése ideiétől isme etleii. hebizo"vítottnak kellett kimondani. Elhalálozása napjául tehát a «0. év eltelte utáni nap. vagvis 1878. okt. 27. napja volt megállapítandó. — fúria: Hhagvja. (HH, febr. 24. 9990/90. M. 4612.) 18M,: XXXIII. t.-ex. 7',. g. Holttányílvánitás esetén a ltf'jegyzí's foganatosítása végett a biróság a jogerős határozatot a holttányilvánított községi illetősége, és ha ez nem tiiflatik. születése helyén illetékes nnyakönyvvezetövel hivatalról közli. A bejegyzésnek tartalmaznia kell: az eljáró bíróság megjelölését, a hozott bírói határozat keltét, és számát és azt a napot, a mely mint a vélelmezett elhalálozási nap, a birói határozatban megállapítva lett.