Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

VI vélemény és bírálat pedig abban nyilatkozik meg, hogy csak a hatályban levőknek ítélt jogszabályokat közlöm, azon a helyen, a hol azok a befogadott magánjogi rendszerek alapján legczélszerübben csoportosíthatók. Hogy itt-ott a módszernek föl kell áldoznom a rendszert vagy megfordítva: ez természetes, mert különben kénytelen lennék — amit néhol nem is lehetett elkerülni — egyes, nagy terjedelmű részleteket többször szószerint közölni, a mi a rendelkezésemre álló tér mellett, de az áttekinthetőség szempontjából is, teljesen lehetetlen volna. A jogszabályok közlésénél természetesen nem szorítkoztam azokra, a melyek kifejezetten magánjogi jellegűek, mert ezzel fölötte egyoldalúvá lett volna e munka. Minden jogintézmény számtalan vonatkozásban van más jogintézményekkel, illetőleg az ezeket megalkotó jogszabályokkal, és csakis ezeknek az összes vonatkozásoknak feltüntetésével nyújthatjuk teljes képét annak a jogintézménynek, a melyet tárgyalunk. Ttppen ezérf azon voltain, hogy a szoros értelemben vett magánjogi szabályok mellett, mindenütt közöljem vagy legalább idézzem a tágabb értelemben vett magánjogi szabályokat, (pl. hiteltörvények, telekkönyvvi jog), a peres és perenkivüli eljárás rendelkezéseit, nemkülönben a közjogi, közigazgatási és büntetőjogi szabályokat, hogy ilyképpen minden jogtételnél lehető teljességgel fűzzem egybe mindazokat a szálakat, a melyekkel az jogrendszerünkbe kapcsolódik. Ezen szempontnál még az a törekvés is vezetett, hogy a mü használója munkaközbon mennél ritkábban kényszerüljön más segédkönyvet venni igénybe, együtt találva itt mindent, a mire a mindennapi gyakorlatban reá szorul. Különös tekintettel voltam hazánk egyes jogterületeire. Mindenütt megjegyzem, hogy mely jogsza-