Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

Hulttányílvánítás. A halál bizonyítása. 43 az iratok a királyi ítélőtáblához, a iimót — akár helybenhagyatott, akár megváltoztattatott az ítélet, •— közvetlenül a magyar királyi Curiához, az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett, akkor is felterjesztendök, ha az elsöbirósági itélet ellen felobbozés nem adatott be. 1S6S: LIV. t.-cz. 527. §. Ha a legfőbb bíróság lényeges hiányokat vesz észre az eljárásban, Ítélethozatal előtt azoknak kijavíttatását hivatalból eszközöltesse. 1881: LIX. t.-cz. 90. §. Az 1868: LIV. t.-cz. 523. §-ának a) és b) pontjai esetében a tiz, illetőleg harminez esztendő elteltét követő nap, a c) pont esetében pedig a halálveszélyt követő nap tekintendő az eltűnt egyén elhunyta napjául, s ezen nap az Ítéletben naptárilag megjelölendő. A lioltnak-nyilvánítás azonban nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt előbb vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, a ki a birói holtnak-nyilvánítás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő. 1894:XXXI. t.-cz. 73. §. 2. bek. Holttányilvánítás esetében az a vélelem irányadó, hogy a holttányilvánított nem élt tovább annál az időpontnál, a mely az ítéletben elhunyta napjául meg van állapítva. 1894. XXXT. tcz. 74. S. Megszűnik a házasság az által is, hogy. az egyik házastárs a másiknak holttányilvánitása után házasságot köt, kivéve, hogy az uj házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttányilvánitott él vagy ha az uj házasság egyén okból semmis. A holttánvilvánitásról a házaságszempontjából v. ö. még 1894: XXXI. t.-cz. 12., 22., 45., 76. §§. 54. §. f) p., 156. §. c) p., 57. §. c) p., 61. §. c) p., 110. S.: 1894. XXXIII. t.-ez. 50. §. Holttányilvánitás esetében az 1868. évi LIV. t.-ez. 523. §-ának a) és b) pontja, az alapfnltételek különbözőségénél fogva együttesen nem alkalmazható. A holtnak nyilvánítási eljárás, midőn az házassági végelválás ezéljából indíttatik, azon törvényszék illetőségéhez tartozik, melynek területén a házasfelek nek utolsó és állandó együttlakásuk volt; tehát ily esetben a polgári trv. rendtartás 36. S-ának nem második, hanem első tétele alkalmazandó. (Stnsz. 1870. felír. 16. ÍM. sz.) Az a körülmény, hogy a holttá nyilvánítandó külföldi, a birói illetőség megállapításának kérdéséhen jelentőséggel nem bír, ha a vágyó II, melyre a halottnyilvánitást kérő örökösödési igényt tart, Magyarország területén létezik! (C 97. jan. 22. 6310/96. M. EMW.) A holttányilvánitást akár a törvényes, akár a végrendeleti örökül kérheti (Smsz. 16286/82.); de nem kérheti az, aki öröklési jogát szer•Mésre alapítja íí'uria, 1KH9. jan, 25-en 1258}. A házasságon kívül született gyermek nem kérheti anyja oldalrokonának holttányil vánitását, mert ö annak nem törvényes örököse (C 1860, nov. 26-án 9068. M. 4601—03.) A hag\ományos is kérheti az eljárás folyamatba tételéi (Smsz. 19853/1874.). Az a kériés, rajjon a kérvényező az eltűnt egyén kizárólagos örökös-e. nem a bolttánvll\Anitáéi, Imiiéin n Imgyutékl eljárásban döntendő ej, <J.f\, 6749/1879?)