Márkus Dezső: Magyar magánjog mai érvényében. Törvények, rendeletek, szokásjog, joggyakorlat. I. kötet (Budapest, 1906)

40 Élveszületés. Életbenlét. — a mit a szülés mutat ki — a megszületett és élő fiaikkal egyenlő joguk van. 4- §• És ezek valamennyien ... de csakis . . . a törvényes származottak, az apai jogokban mindenkor egyaránt örökölnek. 0** 22. §. Még a nem született gyermekeknek is van fogantatások időpontjától fogva igényök a törvények oltalmára. Amennyiben önmagok, nem pedig valamely harmadik személynek joga forog fenn, szüleiteknek tekintetnek; a halva született gyermek azonban az élet esetében részére fenntartott jogokra nézve ugy tekintetik, mintha soha sem fogantatott volna. V. ö. optkv. 274., 681. §§.; 1. alább — az 1877 : XX. t.-cz., ill. a gondnokság alá helyezésről szóló rész kapcsán — 1877 : XX. t.-cz. 30. §.; 1894 : XVI. t.-cz. 128. §. 3. bek. 66. Elveszületés bizonyítása.' 0** 23. §. Arróli kétség esetében, vájjon valamely gyermek elevenen vagy halva született-e? az első vélelmeztetik. Ki az ellenkezőt állitja, tartozik azt bebizonyitani. 67. Életbenlét igazolása. 1895. szept. 19-én 68.688. sz. pénzügymin. rend. Az állami vagy egyéb közpénztárakból állandó vagy ideiglenes ellátást — nyugdijat, kegydijat, nevelési járulékot — élvező felek, ill. a nyugtatványozó fél életbenlétét, özvegyeknél az özvegyi minőséget, árváknál az ellátatlan állapotot, az illető községi elöljáróság, a megfelelő záradéknak a nyugtatványra való rávezetése, aláirása és a hivatalos pecsét alkalmazása által igazolja (E. T. II. 860.) Annak bizonyítása, hogy a jogosított abban az időben, a melyre esöleg nyugdijat követel, életben van vagy volt, azt terheli, aki az életben léteit állitja. Felperesek azonban e bizonyítást meg sem kísérelték, hanem hivatkoznak a D •/. a. holttányilvánítási ítéletre, melyben jogelődjük elhunyta napjául 1885. ápr. 15. lett megjelölve. Tekintve, hogy a holttányilvánitás csak vélelmet állapit meg, a hazai jog szerint azonban valamely eltűnt személynek sem életbenléte, sem elhalálozása nem vélelmezendő, hanem -bizonyítandó, tekintve, hogy e szabálytól eltérőleg kivételt csak az 1868 : LIV. t.-cz. 522. §-ában felsorolt két eset képez, az ezekben hozott holttányilvánítási Ítélet tehát csak a hivatkozott szakaszban felsorolt jogviszonyokra bír hatálylyal, ellenben arra nem nyújt bizonyítékot, hogy a holtnak nyilvánított valóban és éppen az ítéletben megjelölt napon halt meg, az a döntő körülmény, hogy F. G. 1885. ápr. 15-ig élt és e napig nyugdijat követelhetett, be nem bizonyittatott, miért is felpereseket elutasítani kellett. (C. 1889. okt. 16. 1222.' M. 4614.) 68. Nem teljesloruak. Gondnokság alatt lév ,h. HK. I. R. 111. cz. 3. §. Nem teljesköruak pedig azok, akik sz ilyen teljes koron alul élik éveiket; és ezek közül