Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

Bűnvádi perrendtartás 111., 112. §§. 65 határozat hozatalával meg nem bizhatja, mert a vizsgálóbíró a törvény által hatáskörébe utalt cselekményt másra át nem ruházhatja. A pozsonyi kir. itélő tábla (1900. június 13. 1124. sz. a.). Jogt. Közi. 36. sz. 1900. évf. 4. Tudomásomra jutott, hogy a kir. törvényszékek vádtanácsai eltérőleg értelmezik a B. P. 110. §-ának második bekezdését, a mennyiben egy részök a székhelyükön kívül levő járásbíróságot csak akkor bízzák meg a vizsgálat teljesítésével, ha azt már előzőleg a kir. törvényszéki vizsgálóbíró elrendelte, más részük pedig a vizsgálat teljesítésével megbízott járásbíróságot tekinti a B. P. 105. §-ának első bekezdésében körülirt határozat hozatalára a törvény alapján hivatottnak. A kívánatos egyöntetű gyakorlat létesítése czéljából felkérem méltóságodat, szíveskedjék a kerületéhez tartozó ügyész urakat utasítani, hogy mindazokban az esetekben, midőn a B. P. 110. ij-ának első bekezdésében körülirt nt'ontos okok» vagy ((túlnyomó czélszerüségi tekintetek)) fenforgását észlelik, az illetékes vádtanácsnál indítványozzák azt, hogy a kir. járásbíróság bizassék meg a vizsgálat kérdésében való határozat hozatallal és a vizsgálat teljesítésével, a mennyiben pedig a vádtanács a vizsgálat elrendelésének kérdésében a határozathozatalt a kir. törvényszéki vizsgálóbíró hatáskörébe utalná, ezen határozata ellen éljenek jogorvoslattal. A felfolyamodás indokolásában kiemelendő, hogy a B. P. 110. §-ának második bekezdése nem azt mondja, hogy a járásbíróság tagja a vizsgálat teljesítésénél mint vizsgálóbíró jár el, a mi felesleges kijelentés lett volna annyiban, mert a dolog természete szerint a vizsgálat teljesítésének módja független az avval megbízott bíró állásától, hanem a B. P. 110. §-ának második bekezdése egész általánosságban a «jelen törvénynek a vizsgálóbíróra vonatkozó intézkedéseit)) terjeszti ki a ((járásbíróságnak arra a birájára», a ki a vádtanács megbízása alapján eljár. Minthogy pedig a B. P. 105. §-a a vizsgálati indítvány feletti első fokú határozat hozatalt is a vizsgálóbíró teendői közé sorozza: a vizsgálat elrendelését, illetőleg mellőzését sem lehet a kir. törvényszéki vizsgálóbíró fentartott jogának tekinteni. Annál kevésbbé, mert az ellenkező felfogás megsértené a B. P.-ban is fentartott azt az alapelvet, a mely szerint csak felsőbbfoku bíróság bizhat meg, valamely általa elrendelt egész közelebbről előre meg nem határozott bírói cselekményekből álló eljárásnak teljesítésére valamely alatta álló bíróságot, mig az egyenlő fokú bíróság csak ezen meghatározott cselekmények teljesítése iránt intézhet megkeresést. Alárendeltségi viszony azonban a kir. törvényszéki vizsgálóbíró és a kir. járásbíróságnak a vizsgálatok teljesítésével megbízott birája között fenn nem forog, nem található tehát meg a törvényes támpont arra, hogy az utóbbi «teljesitse» azt, a mit az előbbi «elrendelt». A törvény álláspontját megállapítja egyébiránt az a körülmény is, hogy a megbízott iárasbiró a vizsgálat megszüntetése kérdésében, mely E

edig az elrendeléssel egyenértékű jelentőséggel bir, — kétségkívül önállóan atároz. A mennyiben pedig a vádtanács a kir. ügyész indítványától eltérőleg, önmaga rendelné el a vizsgálatot, mielőtt a járásbíróságot annak teljesítésével megbízná : e határozat ellen hasonlólag jogorvoslat használandó, hivatkozással arra, hogy a bűnvádi perrendtartás 103. és 262. §§-aiban taxatíve sorolja fel azokat az eseteket, melyekben a vádtanács elsőfokulag a vizsgálat kérdésében határoz, és ennélfogva az idézett szakaszokban foglalt kivételes rendelkezést más esetekre kiterjeszteni nem szabad. 1900. szeptember 28-án 43017/Im. sz. rend.' 5. L. Baumgarten : 127. sz. a. 111. §. A mennyiben halasztás az eljárás czélját nem veszélyezteti, a vizsgálóbíró bármely vizsgálati cselekmény tekintetében kétségei eloszlatása végett a vádtanácstól ntasitást kérhet. 1. V. ö. B. Ü. Sz. 27. S-át. 112. §. A vizsgálatok menetére a törvényszék vádBünvádi perrendtartás. 5