Vargha Ferencz (szerk.): Bűnvádi perrendtartás. Az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal (Budapest, 1901)

Bűnvádi perrendtartás 222., 223. §§. el, vagy annak részese, illetőleg bűnpártolója vagy orgazdája ; 2. ha hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt el volt Ítélve, habár büntetését kiáltotta ; 3. ha kihallgatásakor életkorának tizennegyedik évét még be nem töltötte ; 4. ha testi vagy elmebeli fogyatkozásánál fogva a valót meg nem tudhatta vagy közölni nem tudja ; vagy ha értelme fejletlenségénél vagy gyengeségénél fogva az eskü lényegéről és fontosságáról nincs kellő fogalma; ő. ha kitűnik, hogy a terhelttel oly ellenségeskedésben áll, mely az ezt terhelő vallomásának valódiságát kétségessé teszi; 6. ha vallomása valamely lényeges körülményre nézve valótlannak bizonyult, és nem mutatható ki, hogy csak tévedésből tett valótlan vallomást. 222. §. A biróság az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárhatja azt az egyént is: 1. a ki a terhelthez a 205. 1. pontjában megjelölt viszonyban áll; 2. a ki vallomásának lényegére nézve ingadozási tanusit ; 3. a ki nyerészkedő szándékból elkövetelt bűntett vagy vétség miatt vizsgálat vagy vád alatt áll, vagy az ily bűncselekmény miatt elitéltetett. A sértett megesketése, akkor is, ha magánvádlókép jár el, a biróság belátásától függ. VI. A tanuk díjazása 223. §. A tanú követelheti megjelenésével járó szükséges útiköltségeinek megtérítését. Napi vagy heti bérből élőknek ezenfölül még igényök van az utazáshoz és kihallgatáshoz kívánt időnek és rendes keresetűknek megfelelő kárpótlásra. Más tanuk, ha kihallgatásuk lakóhelyükön kívül nyolez kilométerre eső helyen történik, állásukhoz mért ellátási dijat követelhetnek. Ez igények, megszűnésüknek és az igazolás kizárá-