Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

58 Büntetőjogi döntvénytár 46. KözoJcirathamisítás bűntettének megállapításához nem szükséges, hogy a hamisítvány az illető közokirat nemére előírt minden alakszerűséggel bírjon. Ahhoz viszont, hogy a csalás a Btk. 381. § 1. pontja szerint minősüljön, nem szükséges, hogy az elkövető a közhivatalnoki jelleg színlelésén felül további fondorkodást is gyakoroljon. Btk. 390, 391. §, Bn. 50., Btk. 381. § 1. pont. A m. Kúria : a semmisségi panaszokat elutasítja. Indokolás: A közokirathamisítás bűncselekményénél a bűnösség szempontjából közömbös, hogy a N. Tibor vádlott nevére kiállított rendőrségi igazolvány nem volt pecséttel ellátva. Ugyanis nem szükséges, hogy a hamisítvány az illető közokirat nemére előírt minden alakszerűséggel bírjon, hanem elegendő és csupán az a lényeges, hogy a hamis közokirat megtévesztésre alkalmas legyen. Márpedig a jelenesetben a használat eredményes volta e feltétel fennállását kétségtelenné teszi. A Btk. 392. §-a szerinti minősítés szempontjából viszont ugyancsak közömbös a célba vett jogtalan vagyoni haszon jelentéktelen volta, mert a bűncselekmény tárgyi súlyával összefüggő ez a körülmény csupán a büntetés kiszabásánál jöhet figyelembe. N. Tibor vádlott fondorlatos magatartása abban állt, hogy a hamis igazolvány felmutatása mellett a rendőrség tagjának mondotta magát. E megtévesztő eljárásnak volt okozatos következménye az általa célba vett jogtalan vagyoni haszon, a viteldíj illetéktelen megtakarítása egyrészről, illetve a villamostársaság ugyanilyen mérvű vagyoni kára, másrészről, mert a vádlott kilétére és foglalkozására nézve megtévesztett villamos vasúti alkalmazottak a vádlottól a viteldíj megfizetését nem követeltékNevezett vádlott magatartása tehát hiánytalanul megvalósítja a Bn. 50. §-ában írt csalás tényálladékát. Ahhoz, hogy a csalás a Btk. 381. § 1. pontja szerint minősüljön, nem szükséges, hogy az elkövető a közhivatalnoki jelleg színlelésén felül további fondorkodást is gyakoroljon, hanem elegendő, ha a vagyoni kárral járó és jogtalan vagyoni haszon szerzésére irányuló fondorlatos megtévesztés egyedül a közhivatalnoki jelleg színlelésében áll. B. III. 1.549/1948. — 1948 évi június 1 fi.