Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

Büntetőjogi döntvénytár 53 állott elő. Volt azonban olyan szóbeszéd is, amit B. Józsefné terjesztett, hogy az elhaltat a vonatról ledobtak és a sín mellett eszméletlen állapotban lévő leányt agyonvertek. Az iratokból megállapíthatóan a nyomozást sértett halálos balesete ügyébsn azonnal folyamatba tettek, de a cselekmény elkövetője D. István személyében csak 1946 február 9-én került kézre, akit akkor ki is hallgattak. V. Ferencnének 1946 március 12-én, valamint ugyanennek és V. Ferencnek 1946 június 2. napján a nyomozás során történt kihallgatásáról készült jegyzőkönyvekből kitűnően ők még mindig nem tudták, hogy leányuk minő bűncselekmény következte ben vesztette életét és vallomásuk csak a fenti bb nevezett személyektől nj ert értesülésre és leányuknak a családi házban 1945 október hó 28. napján bskövetkezett halála körülményeire vonatkozott anélkül, hogy a tettes személyére nézve bármi tudomásuk lett volna. Ezek szerint tehát az 1946 június hó 2-án V. Ferenc és V. Ferencné által előterjesztett magánindítványt elkésettrek tekinteni nem lehet, mert sem az elkövetett bűntett, még kevésbé a tett elkövetője előttük még ismert nem volt s így az els:bíróság tévedett, amikor D. István vádlott felmentését magánindítvány elkéső se okából a Bp. 326. §-ának 4. pontjára alapította. Az irányadó tényállás szerint D. István vádlott a vádbeli éjjeli időben a teherkocsi fékező fülkéjtben egyedül volt V. Katalinnal, a padkán egymás mellett ülve beszélgettek, majd a vádlott a leányt megcsókolta, mire ez rászólt, hogy ne szemtelenkedjék és a padkáról felállt. Ugyancsak felállt a vádlott is, aki megfogta a sertett karját, aki ez ellen védekezve a fülke baloldali ajtajának dőlt s mivel az ajtó zárja rossz volt az kifelé nyüva kicsapódott és a sértett a robogó vonatról a pályatestre zuhant. A vádlottnak ez a tényállásbeli cselekménye a vád tárgyává tett, a Btk. 232. §-ának 1. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének, a Btk. 65. §-a szerinti kísérlete tényalkotó elemeit még nem valósítja meg, egyrészt, mert a sértett megcsckoláséból, másrészt karjainak megfogásából az erőszakkal való közösülősi szándékra okszerű következtetés még nem vonható, minthogy ez a tevékenység egészen távol esik attól az erőszakos cselekvéstől, amely a sértett nemi szerveihez való közeljutást jelenti, más tevékenységet pedig a vádlott az iratokból kitűnően már nem fejtett ki. B. V. 1.690/1948. — 1948 június 4. 42. A községi bíró helyettese, hatóság tagja. A hivatali teendő ellátása végett hivatalos helyiségében tartózkodó hatóság tagja pedig hiva-