Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

28 Büntetőjogi döntvénytár álladéki elem a vádlott bizonyított ténykedésében fel nem ismerhető, következésképpen a vádlott cselekménye nem meríti ki a vádbeli tett tényálladékát. Nem osztotta a Kúria az ítélőtábla egy további cselekményre nyilvánítót azon jogi álláspontját sem, amely szerint a vádlott bűnössége a terhére megállapított cselekményen felül még külön a.kerítés bűntettében is megállapítandó lett volná, mert a nemi közösülés céljára való megszerzés a jelen esetben, a mikor a közösülés erőszakkal hajtatott végre, a nemi közösülés céljának, a sértett személyének, az elkövetési időpontnak és helyének egysége folytán, a kerítés és az erőszakos nemi közösülés között jogi egységet létesített és az ekként egységbe olvadt eme két büntetendő cselekmény a Btk. 95. §-a értelmében az erőszakos nemi közösülésre megállapított súlyosabb büntetési tétel alá esett. (A vádlottat erőszakos nemi közösülésben bűnsegédi bűnrészesként mondták ki bűnösnek.) B. II. 3.255/1947. — 1948 február 14. 21. Az ölésre irányuló szándék fogalmához. Elhatárolás testi sértéstől Btk. 278, 306. §. • A m. Kúria : vádlottnak cselekményét it-Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettéhek minősíti. Indokolás: A Kúria a közvádló semmisségi panaszát alaposnak találta. Az alsófokú bjuróságok az általuk megállapított s ehelyütt is irányadó tényállásból azt a következtetést vonták le, hogy bár a vádlott által használt pisztoly az emberi élet kioltására feltétlenül alkalmas volt s a lövés is oly távolságról történt, hogy a vádlott az adott körülmények között számolhatott azzal, hogy az találat esetén halálos lehet, mégis a vádlott szándéka nem a sértett megölésére, hanem csupán annak bántalmazására irányult, mert részint a vádbeli alkalommal volt rossz látási viszonyok, továbbá a fegyver kezelésére kellően ki nem oktatott vádlott megzavarodottsága s így ítélőképességének csökkenése folytán feltehető, hogy a vádlott nem volt teljes tudatában annak, hogy a fegyver használata milyen következményekkel fog járni s így a pisztolyát azzal a céllal használta,, hogy a menekülő egyéneket, akiket bűncselekmény elkövetőinek vélt, megsebesítse és kézre kerítse. Ez a jogi okfejtés téves, em kétséges, hogy a vádlott a vádbeli alkalommal a pisztolyát vállmagasságban tartva lőtt a menekülő és előtte mintegy 36—40 lépésre futó