Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

6 Büntetőjogi döntvénytár elidegenítése miatt is megállapította, a 7.070/1941. M. E. számú rendelet alapján a büntetés kiszabására is kihatóan megsemmisíti, e vádlott bűnösségének a megállapítását a 230 Napóleon érmére és a 200 gramm törtaranyra nézve mellőzi, s ugyanét csak a 100 Napoleon-érme elidegenítésével kapcsolatban tekinti D. D. Lajos vádlott tettestársának, a 230 Napoleonérme és 200 gramm töríarany forintegyenértékének megfizetése alól pedig mentesíti. Indokolás : Az uzsorabíróság a vallomások kikényszerítésének bizonyítására felhozott körülményeket nem tekintette olyanoknak, amelyek a vallomásokra kényszerítő befolyással lehettek. Ezzel szemben azonban a Kúria M. B. vádlottnál még arra is figyelemmel, hogy ez a vádlott a törvényszéki orvosszakértők véleménye szerint (9. sorsz. főtárgyalási jegyzőkönyv, 16. oldal) szorongásos neurózisban szenved, amely funkcionális természetű idegbaj, az ebben szenvedők egész viselkedésére hatással van ós olykép befolyásolja őket, hogy szorongásuk miatt esetleg saját magukra káros reakciók is jelentkezhetnek ; arra az eltérő meggyőződésre jutott, hogy a fentebb vázolt körülmények a vallomás tartalmára befolyással levő kényszer hatását válthatták ki a vádlotttakban. Az ilyen körülmények között tett és a Bp. 135. §-ában foglalt tiltó rendelkezés ellenére létrejött nyomozati vallomást egyéb támogató bizonyíték hiányában olyan meggyőző bizonyíték gyanánt, amelyre megnyugvással marasztaló ítélet volna alapítható, elfogadni nem lehet. Nem hagyhatja figyelmen kívül a Kúria a 10. sorsz. főtárgyalási jegyzőkönyv 6. és 7. oldalán foglalt azt a megállapítást sem, hogy M. B. és G. A. szembesítése alkalmával készült jegyzőkönyv kelte 1947 április 26. G. A. vádlott kihallgatási jegyzőkönyve pedig csak május 2-án kelt, s hogy továbbá amíg Sz. B. L. és M. B. vádlottak szembesítéséről szóló jegyzőkönyv 1947 április 29-én vétetett fel, addig Sz. B. kihallgatási jegyzökönyvének kelte 1947 május 2. Idetartozóan megállapítja a Kúria azt is, hogy D. L. és Sz. Gy. vádlottakat 1947 április 29-én szembesítették, mégis Sz. vallomási jegyzőkönyve csak május 4-én vétetett fel. Mindezek egybevetése, a felvett bizonyítékok vizsgálata és gondos mérlegelése alapján jutott a Kúria arra a meggyőződésre, hogy az uzsorabíróság az előtte tartott főtárgyaláson beismert bűncselekményeken felül a vád tárgyává tett többi bűncselekményre vonatkozóan a nyomozati beismerő vallomásokat és a vádlottársak egymást terhelő nyomozati vallomásait ezek meg nem nyugtató voltuk miatt tévesen tette a bűnösség megállapításának alapjául s azok nem kellő mérlegelése mellett a törvény lényeges rendelkezésének sérelmével állapította meg a panaszló vádlottaknak terhére azt a tényállást, amelynek alapján bűnösségüket azokban a bűncselekményekben is megállapította, amelyeket a főtárgyaláson be nem ismertek.