Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

86 Büntetőjogi döntvénytár tette a Btk. 336. §-ának 9. pontja helyett a Btk. 336. §-ának 7. pontja szerint. A vádhatóságnak ez a fellebbezése annyiban alapos, hogy a bírói gyakorlat szerint a Btk. 336. § 7. pontja szerinti minősítés magánjogi szolgálati viszony fennforgása esetén alkalmazható. A közjógi szolgálati viszony ellenben a 336. § 9. pontja alá esik (K. 3.805/1917. Bj. LXX. 79. old.), a vádlott pedig a vádbeli bűncselekmény elkövetésekor a MÁV. szolgálatában állván, e minőségében az utóbbiak közé tartozott. Ezen részében tehát az elsőbírói minősítés téves. Az eset ténykörülményeire figyelemmel azonban az ítélőtábla a jelen ügyben a cselekménynek a Btk. 336. § 9. pontja szerint való minősülését mégsem látja megállapíthatónak. Az idézett törvényszakasz és az ennek alapján kifejlődött bírói gyakorlat szerint ugyanis csak a közhivatalnok által közhivatalnoki jellegének felhasználásával elkövetett lopás esik a Btk. 336. §-ának 9. pontja alá. -Nem elég tehát, hogy a tettes közhivatalnok legyen, hanem ezenfelül az is szükséges, hogy a lopást közhivatalnoki jellegének felhasználásával kövesse el. A vádbeli esetre vonatkoztatva tehát a Btk. 336. § 9. pontja saerint minősülő lopás bűntettének törvényes fogalma akkor lerme kimerítve, ha a tényálladékhoz hozzátartozna az is, hogy a MÁV. alkalmazott vádlott cselekményét olyan helyen követte légyen el, ahová éppen szolgálati alkalmaztatásánál fogva feltűnés nélkül, másokkal szemben könnyebben eljuthatott (K. 2.829/1924. B. XVIII. 55. G. XIX. 373.). Ám a jelen esetben a vádlott a MÁV. tulajdonát képező olyan vagonról vitte el a szenet, mely a pályaudvar bekerített részén kívül eső helyen állott és amely helyet a környékbeli lakók állandó átjárásul használnak. Tehát a vádlott nem volt helyzeti előnyben azokkal a vádlott társaival és illetve azokkal a környéken lakó többi ismeretlen személyekkel szemben, akik a szóbanforgó szeneskocsiról a szenet jogosulatlanul hordták. Oda vádlott nem az alkalmaztatási viszonyában rejlő helyzeti előnyénél fogva jutott el másokkal szemben könnyebben, mert hiszen ott mindenki átjárhatott, közhivatalnoki jellegét tehát a lopás elkövetésénél felhasználni nem is kellett s azt fel nem is használta. Erre mutat az a tény is, hogy vádlott két vádlotttársa közül egyik sem volt vasutas. Figyelmét is a lopás lehetőségére az egyik szomszédja, vádlott-társa hívta fel, akinek semmi kapcsolata nem volt a MÁV-val. A cselekmény elkövetésének idejében vádlott szolgálatban sem állott, mert a szolgálatot már 2—3 órával előbb letette. Olyan őrizetlenül hagyott vaf ónról vitte el a vádbeliszénmennyiséget, ahonnan a fentebb előadottak szerint a környék több ismeretlen lakói is vitték azt.