Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam III., II. kötet 1948 (Budapest, 1949)

84 r # Büntetőjogi döntvénytár jogi álláspontja az, hogy a 8.400/1946. M. E. számú rendelet 1. §-a 3* bekezdésének c) pontjában írt rendelkezés, a bejelentési kötelezettség alól való mentesülés feltételeként a kegyeletből őrzött tárgyaknál csupán azt kívánja meg, hogy azok használati tárgyak legyenek, de nem szükséges, hogy azokhoz kegyeleti érzés is fűződjék s így az sem, hogy az ily tárgyak- őrizője pontosan fel tudja sorolni kitől, mily tárgyat, vagy tárgyakat őriz kegyeletből. Ez a védői érvelés téves és az a rendelet szövegének és értelmének félremagyarázásán alapszik. < N A helyes értelmézés szerint ugyanis ahhoz, hogy valamely aranytárgy kegyeleti tárgynak tekintessék, szükséges, högy ahhoz a tulajdonosnak olyan kegyeleti érzése fűződjék, amelyet valamely elhalt hozzátartozója iránt érez, akinek az aranytárgyhoz valamilyen személyes kapcsolata volt s hogy ezt az aranytárgyat éppen ebből a kegyeleti érzésből folyóan őrizze. Nem állapítható meg ilyen kegyeleti érzés annál, aki az őrizetében levő aranytárgyakra vonatkozóan nem tudja pontosan külön minden tárgynál megjelölni, hogy azok kitől származnak, s hogy azokat melyik elhalt hozzátartozója iránt érzett kegyeletből őrzi. Ha valaki — akár emlékezőtehetségének elhomályosulása folytán, akár más egyéb okból —nincs tudatában annak, hogy az őrzött aranytárgynak melyik elhalt hozzátartozójával volt személyes kapcsolata, akkor ezekhez a tárgyakhoz fűződő kegveleti érzése nem is lehet. Nem minősül tehát valamely aranytárgy kegyeleti érzésből őrzöttnek pusztán azért, mert az, örökségből származik. Hozzájuthat ugyanis valaki örökség útján az örökhagyó által csupán értékmegóvás céljából őrzött (thesaurált) vagy más olyan aranytárgyakhoz is, amelyekhez — az esetleg előtte ismeretlen örökhagyónak semmi személyes kapcsolata nem volt, amelyhez tehát őt kegyeleti érzés nem fűzheti. S. Bern át né sem a nyomozás során, sem a főtárgyaláson nem tudta, a tulajdonául elismert egyes aranytárgyakra vonatkozóan határozottan és pontosan megjelölni, hogy azokat melyik elhalt hozzátartozója iránt érzett kegyeletből őrzi. Ennek tudata és ismerete nélkül pedig az aranytárgyak reá nézve kegyeletből megőrzötteknek nem tekinthetők. De nem tekinthetők személyes használatra szolgálóknak sem, figyelemmel az azonos célt szolgáló aranytárgyaknak nagyobb számára és egy részénék nem is női használatú célt szolgáló minőségére. A S. Józsefné őrizetére bízott törtaranyra és 5 drb. karikagyűrűre vonatkozóan is azt vitaija a védelem, hogy azokat is kegyeletből megőrzöttnek kell tekinteni, mert azok a deportálásból haza nem tért S. Sándornó tulajdonát képezték s így azok a S. Sándcrné két gyermekére nézve kegyeletből őrzött aranytárgyaknak tekintendők. Ez az érvelés téves.