Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

síteni akkor, amikor az ingók kiadását azok megőrzése érdekében, reájuk fordított költségeinek megfizetéséhez kötötte Az ítélőtábla nem fogadta el vádlottnak ezt a védekezését. Mindenekelőtt utal arra, hogy sértett és az érdektelen dr. K. László tanú vallomásábóí kitűnik, hogy vádlott nem ezen vélt visszatartási jogára hivatkozva tagadta meg az ingók kiadását, hanem azt állította, hogy azokat tőle elrabolták. Az a körülmény, hogy később, a nyomozás során, nem tagadta el az ingók meglétét, hanem sértettel szemben fennálló követelésére hivatkozva tartotta azokat vissza : nem változtat a sikkasztás törvényes tényálladékát kimerítő ama magatartásán, mely a vádlottra nézve idegen ingóknak az azok visszakövetelésére jogosított előtt történt eltagadáséban áll. Ami továbbmenően vádlott védekezésének jogi oldalát illeti, az ítélőtábla azt sem tartja alaposnak. Az ítélőtábla elfogadja, hogy vádlottnak a tárgyak megőrzésével kapcsolatban kiadásai, elsősorban szállítási költségei voltak. Sértett ezeket a költségeket nem térítette meg. Ennek ellenére vádlottat sértett ingóságai tekintetében oly törvényes vagy szerződéses zálogjog; megtartási vagy visszatartási jog, mely cselekményének sikkasztásként való minősítését kizárná, nem illette meg. Megtartási joga egyáltalán csak annak lehet, aki viszontszolgáltatástól függetlenül dolog kiadására van kötelezve, a kiadandó dologgal kapcsolatos kiadásai erejéig, azonban a másik fél ellen jogalap szempontjából igazolt, összegszerűség tekintetében meghatározott, lejárt ellenkövetelése van. Vádlott azonban követelését összegszerűen meg nem határozta, kiadásait nem igazolta és nem merült fel adat arra sem, hogy követelését peresítette volna. Ezen feltételek hiányában pedig megtartási jogra vádlott hatályosan nem hivatkozhat. így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy vádlott az ingók kiadását feltételhez nem köthette és midőn azokat kiadni vonakodott, a reábízott ingókkal jogosulatlanul rendelkezett. E megtartási joggal összefüggésben utal az ítélőtábla arra az értékarányra is, amely vádlott valószínűnek mutatkozó szállítási és egyéb költségei és az elsikkasztott ingók értéke között fennáll. Nem lehet szó arróL hoga vádlott kiadásai olymérvűek lettek volna, mint a visszatartott ing6*ágok forgalmi értéke, vagy akár megközelíthették volna ezt s így ezen okból sem lehet cselekvőségének jogszerűségét és jóhiszeműségét elfogadni. (B. VIII. 2894/1946. - 1946. szeptember hó 7.) 58. . V" •/>, ' v * 'Í'^B A Btk. 438. §-ába ütköző cselekményt az a vasúti alkalmazott követi el, aki a waspályavonaton«vagy annak közelében lévő szemé56