Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

jogi következtetésre jutott. Igaz ugyan, hogy a leütés, a néhai ártalmatlanná tétele gondolatának felmerültétől (július 23.) a néhai megöléséig (július 25.) két nap telt el s ez az időtartam elegendőnek jelentkeznék arra, hogy a vádlottak cselekményük súlyát és következményeit megfontolhatták ; hideg számításra és lelki nyugalomra engednének következtetést azok a körülmények, hogy a vádlottakkal a két nap alatt semmi olyan esemény nem történt, amely a lopás véghezvitelének módozataira és arra az elhatározásukra, hogy meglepetés esetén a sértettet leütik, zavarólag hathatott volna, s hogy továbbá a sértett lakásába bejutva, ott ettek és cigarettáztak — a m. Kúria még sincs abban a helyzetben, hogy az előre megfontoltság mellett döntsön. A vádlottak a néhai ruhaneműinek megszerzését határozták el. Ha fel is vetődött a néhai leütésének gondolata s alkalmas eszközöket szereztek is be, a néhai megöléséről egyáltalán leütéséről újabb szó nem esett s így nincs határozott támpont arra, hogy a felvetődött gondolat mikor vált elhatározássá, mikor alakult ki a vádlottakban annak a megfontoltsága, hogy a néhait megöljék. Épp ezért a vádlottaknak feltételhez között azt a kijelentésüket, hogy ha a néhai meglepi őket, leütik, bár a feltételhez kötött szándékkal véghezvitt emberöléssel is megvalósítható a gyilkosság bűncselekménye, nem tartja alkalmasnak a m. Kúria az előre megfontoltság jogi fogalmának kitöltéséhez. Ha a vádlottaknak az lett volna a szándékuk, hogy a sértett ruhaneműit mindenkép — még ha kell, a sértett testi épségének kímélése nélkül, esetleg életétől való megfosztás mellett is — megszerezzék, nem haboztak volna tettüket már július 25-én délelőtt, a sértett otthonléte alkalmával végrehajtani. Ebből a körülményből is arra lehet következtetni, hogy a vádlottaknak nem volt jól megfontolt, erősen elhatározott és megingathatatlan szándékuk a sértett megölésére. A vádlottak meglepetésükben határozták el magukat a sértett megölésére ; erre utal az a további körülmény is, hogy olyan eszközt is használtak — cserkészkést — az ölésnél, amely egyáltalán nem volt számításba véve. (B. II. 196/1946. 1946 április 3.) 20 Közhivatalnoki jelleg megállapítása az orosz csapatok bevonulásakor rendfenntartásra önként vállalkozónál. Bűncselekmény elkövetésénél idegen fegyveres erőre támaszkodás súlyosító és nem enyhítő körülmény. (Btk. 336. §. 9. p. 381. §. 2. p. 92. §.) A m. Kúria : A Bp. 385. §-ának 1. b) pontja alapján használt panaszrész azért alaptalan, mert az orosz csapatoknak Debrecenbe történt be21