Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

2.710/1941. M. E. számú rencblet (Budapasti Közlöny 1941 április 9.-i 81. szám) tartalmaztak további korlátozó rendalkezéseket. Ehli3z képest nyilvánvaló, hogy az uzsorabíróság ítéletében meghatározott időben a száraz szemes borsó legmagasabb ára az erre jogosult hatóság részéről nem volt megszabva. Már padig árrögzítő, legmagasabb árat megszabó vagy megengedő külön jogszabály nélkül ártúllépés bűncselekménye nem valósulhat meg. A vádlott elítélése tehát a törvény megsértésével történt. B. I. 353/1945., 1945. évi december hó 6. 12. Árdrágítás utólagos teljesítésnél. A vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra megegyeztek. Ehhez képest az a körülmény, hegy az ügyletkötő felek nyomban vagy bizonyos idő elmúltával teljesítenek e, az adás vétel hatályossága szempontjából közömbös. Következőleg annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy az adás vétel az 1920: XV. tc. 1. § 1. pontjába ütköző árdrágító visszaélés (ártúllépés) jelenségeit feltünteti e, nem a teljesítésnek: az átadásnak, vagy fizetésnek az időpontja, hanem az az időpont az irányadó, amikor a felek a vétel tárgyára és az árra megegyeztek. A vételár elfogadásának értelmezése. (1920: XV. tc. 1. § 1. pont. 1920 : XXVI. tc. 8. § 2. tét . Kt. 336. § 1. bek. Btk. 75. § 2. bek.) A M. Kúria btő. jogegységi tanácsa : kimondja, hogy megsértette a törvényt a b.-i ítélőtábla ítéletének azzal a rendelkezésével, amellyel az árdrágító visszaélés vétsége miatt vádolt S. M. bűnösségét megállapította. Indokolás : A sz.-i uzsorabíróság ítéletével S. M. vádlottat a Bp. 326. § 2. pontja alapján felmentette az ellene az 1920 : XV. tc. 1. § 1. pontjába ütköző és az 1920 • XXVI. tc. 8. § második tétele szerint minősülő árdrágító visszaélés bűntette címén emelt vád alól. A felmentés alapjául az a tényállás szolgált, hogy vádlott 1942. évi március hó 5. napján eladott 100 kg dughagymát vádlottársának, kilogrammonként 2 P 70 filléres árban és az árut utánvéttel nyomban a vevő címére vasútra adta. A szállítmány 1942. évi március hó 10. napján a vevő címére megérkezett ; azt B. I. vádlott 1942. évi március hó 18. napján kiváltotta ; a vasút pedig az utánvételezett összeget utóbb S. M. vádlottnak kifizette. Időközben azonban — 1942. évi március hó 7. napján — megjelent az 52.300/1942. K. M. számú rendelet, amely szerint a dughagyma maximális ára kilogrammonként 1 1