Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

S3m törvényben, S3in szabályszerűen kihirdetett nemzetgyűlési határozatban felhatalmazást nem kapott. A terhelt cselekménye tehát nem lévén bűncselekmény, az előzetes letartóztatás elrendelésének helye nem lehet. A végzés ellen perorvoslatnak helye nem lévén, az meghozásával jogerőre emelkedett. Ellene a legfőbb -államügyész a jogegység érdekében perorvoslattal élt. A legfőbb államügyésznek a törvénysértés megállapítására irányuló perorvoslata alapos. Az előzmények szerint az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945. évi szeptember hó 13. napján tartott nyolcadik ülésében felhatalmazta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hogy : >>az állami élet rendjének fenntartása érdekében további rendelkezésig rendelettel a jövőben is megtehessen a rendkívüli helyzetben szükséges bármely magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és eljárási rendelkezést és ezek körében a fennálló törvényéktől eltérő szabályokat is állapíthasson meg.« Az Ideiglenes Nemzeti Kormány e felhatalmazás alapján 1945. évi október hó 17-én kibocsátotta a 9.480/1945. M. E. számú rendeletet. A rendelet az Ideiglenes Nemzetgyűlés idézett felhatalmazásának kereteit nem lépi túl. Ez a rendelet a közszükségleti cikkek engedély nélkül való kivitelét vagy annak megkísérelését bűntetté nyilvánítja s a cselekményre büntetti büntetést (Btk. 20. §) állapít meg, holott a Btk. 1. § 1. bekezdése értelmében büntettet vagy vétséget csak az a cselekmény alkot, amelyet a törvény annak nyilvánít s ugyanezen szakasz második bekezdése szerint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra a törvény megállapított. A rendelet tehát a Btk. 1. §-ának sarkalatos rendelkezését módosítja. Minthogy törvényt módosítani csak újabb törvénnyel lehet, az a kérdés, hogy az ideiglenes nemzetgyűlési határozatba foglalt felhatalmazás törvényerejű-e vagy sem? Az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozata az Ideiglenes Nemzeti Kormányt olyan rendelkezésekre jogosítja fel, amelyekkel magánjogi, büntetőjogi, közigazgatási és eljárási jogrendszerünket ideiglenesen bár, de gyökeresen módosíthatja. Az ilyan nagy horderejű felhatalmazásnak törvényi alakba való foglalása kívánatos. A múltban is törvény (1912 : LXIII. tc. 12., 19., 20. és 21. §-ai, továbbá az 1920: XXXVIII. tc. 1. §-a, az 1921 j III. tc. 13. §-a, az 1921 : XXIX. tc. 13. §-a, az 1922 : XVII. tc. 6. §-a, az 1930 : II. tc. 4. §-a, az 1931 : XVI. tc. 61. §-a s az 1939 : II. tc. 219. §-a) gondoskodott a kormánynak kivételes hatalommal való felruházásáról. Emellett az Ideiglenes Nemzetgyűlés határozata nem lévén törvény, az Országos Törvénytárban sem volt kihirdethető és így nsm rendelkezik azzal a kellékkel sem, amelyet az 1881 : LXVI. tc. a törvény érvényességéhez megkövetel. Ennek ellenére az Ideiglenes Nemzetgyűlés idézett határozatát és e határozattal az Ideig2