Auer György (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár. Népbírósági Döntvénytár. Új folyam, I. kötet 1946-1947 (Budapest, 1948)

1. bek. 3. pont) nem tartalmazza, azt tehát általánosságban büntetés alá nem vonja. (1920: XV. t.-c. 1. §. 1. bek. 3. p. 8800/1946. M. E. sz. r. Btk. 2. §.) A budapesti ítélőtábla : az uzsorabíróság ítéletét a 7070/1941. M. E. számú rendelet 5. §-ának második bekezdéséhez képest a Bpn. 33. §-ának első bekezdése alapján vádlottak semmisségi panasza folytán megsemmisíti és vádlottakat, a Btk. 2. §-ára figyelemmel, a Bp. 326. §. 1. pontja alapján az ellenük emelt vád alól felmenti. Indokolás : Az uzsorabíróság ítéletében vádlottakat az 1920 : XV. t.-c. 1. § 1. bek. 3. pontjában meghatározott árdrágító visszaélés vétségében mondotta ki bűnösnek. E törvényhely az ú. n. munkabéruzsora bűncselekményét rendeli büntetni. A vádbeli cselekmény elkövetése utáni időben hatálybalépett a gazdasági rend büntetőjogi védelméről szóló 8800/1946. M. E. számú rendelet, melynek 23. §-a értelmében az árdrágító visszaélésekről szóló 1920: XV. t.-c. hatályát vesztette. Az árdrágító visszaélésekbűncselekménytényálladékai szabályozásánál azonban a munkabéruzsora tényálladékát (1920 : XV. t.-c. 1. §. 1. bek. 3. pont) nem tartalmazza, azt tehát általánosságban büntetés alá nem vonja. Ugyanezen rendelet 4. §-ában foglalt rendelkezés ugyan az árdrágító visszaélés tárgyát képező árucikkel egy tekintet alá esőnek nyilvánítja a munkát is, azonban csakis abban az esetben, ha az ipari vagy kereskedelmi vállalkozás részéről teljesíttetik. Minthogy az uzsorabíróság által helyes indokolással megállapított és az ítélőtábla által is elfogadott tényállás szerint vádlottak munkateljesítménye sem ipari, sem kereskedelmi vállalkozás keretében történtnek nem tekinthető, vádbeli cselekményük a jelenleg érvényben lévő jogszabályok alapján nem büntethető. A Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezés értelmében tehát vádlottakkal szemben az enyhébbnek tekinthető utóbb hatálybalépett jogszabályt kell alapul venni s ehhez képest a vád tárgyává tett cselekmény nem lévén büntetendő cselekmény, őket a Bp. 326. §. 1. pontja alapján fel kellett menteni. (B. 6474/1944. sz. — 1946 december 6.) 8S