Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)
73 ítélőszék helyesen fogadta-e el s vette annak folytán a perügyet felülvizsgálat alá? hivatva van. (1872. deczember 21-én 14496. sz. a.) 330. A polg. törv. rendtartás 12. §-ának hasonirányu rendelkezését is tekintve, közhatósági hivatalnokok nyugdíj, vagy végkielégítés iránti követelése az e részben fennálló szabályok nyomán első sorban közigazgatási útra tartozik; de oly törvény nem létezik, melynél fogva a közigazgatási uton elutasított tisztviselő el lenne zárva attól, hogy fennforgó igényeit szintúgy, mint más magánjogi követelést, alkalmas peruton az illetékes bíróság előtt érvényesíthesse. (1872. deczember 21-én 15764., 15765. és 15766. sz. a.) 331. Tekintve, hogy közgyámok rendszerint, s a mennyiben e részben az 1870. évi XLIÍ. t. cz. 10. §-a alapján eltérő gyakorlat vagy szabályrendelet nem létezik, az illető közegek árvatárának számadás és felelősség terhe alatti kezelésére első vonalban hivatvák; ebből önként következik, miszerint az általuk kezelt községi árvatárt magát érdeklő peres ügyekben azt a bíróság előtt törvényszerűen képviselhetik.1) (1872. deczember 21-én 15868. sz. a.) 332. Tekintve, hogy az 1868. évi LIV. t. czikk által életbeléptetett polg. törv. rendtartás alapelveinek egyike, miszerint a »végrehajtás« az Ítéletnek minden peres kérdéstől ment, egyszerű foganatosítása legyen, mit azon körülmény is bizonyít, hogy a végrehajtást rendelő végzés és a végrehajtási cselekmény ellen a fokozatos felebbvitelnek hely nem adatott; — tekintve továbbá, hogy ez alapelvből folyólag a polg. törv. rendtartás 256. §-ában világos kifejezés adatott annak, miszerint az ítélet végrehajtható legyen, azaz önmagában véve a marasztalt fél által teljesítendő kötelezettségek pontos körvonalozását tartalmazza, és még akkor is határozott utasítást foglaljon magában, midőn kivételesen egyes kérdések eldöntése, vagy a marasztalási összeg felszámítása a végrehajtási cselekményre halasztatott; *) Lásd az 1877 : XX. t. ez. 174. §-át.
