Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)
59 286. A katonai bíróságok előtt az osztr. perrendtartás szerint kezdett s az említett bíróságok megszüntetése folytán a polgári bíróságokhoz juttatott perekre nézve, a polgári bíróság eljárását szabályozó 1868. évi LIV. t. czikktől eltérő törvény nem létezvén, a polgári bíróságok által az emiitett perek is az 1868. évi LIV. t. czikk eljárási szabályai szerint kezelendők, s a mennyiben azoknál átmeneti intézkedések szüksége forog fenn, e tekintetben lehetőleg a polg. törv. rendtartás életbeléptetése s az erre szükséges átmeneti intézkedések tárgyában 1869. évi márczius 30-án kibocsátott igazságügyministeri rendelet szabályai alkalmazandók; a jogorvoslatok tekintetében a kir. senimitőszék előbbi megállapodása (1. 268. sz. a.) fennmaradván. (1872. márczius 5-én 1500. sz. a.) 287. Tekintve, hogy a polg. törv. rendtartás szabályaival ellenkező eljárás a polg. törv. rendt. 297.§-ának 1-ső pontjában említett s így a 304. §. értelmében hivatalból is figyelembeveendő semmiséget képez; miután azon eljárás, mely szerint a biróság az esküt kivette s csak azután hozott Ítéletet, a polg. törv. rendtartás szabályaival nyilván ellenkezik, ezen eljárás oly semmiségnek tekintendő, melyet hivatalból is figyelembe kell venni. (1872. márczius 12-én 1373. sz. a.) 288. A községi bíróságok és a kir. semmitőszék közötti érintkezésnek a kir. járásbíróságok közvetítésével kell történnie. (1872. márczius 22-ki teljes ülési megállapodás.) 289. A biztosítást csak azon biróság rendelheti el, mely a polg. törv. rendtartásnak az illetékességet szabályozó általános rendeletei értelmében a biztosítandó követelés tekintetében illetékes. (1872. márczius 20-án 2246. sz. a.) 290. Tekintve, hogy a kisajátítási eljárásnál az 1868. évi LV. t. czikk 58. §-a csak az érdemleges határozat ellen enged semmiségi panaszt, a mellékkérdésekben hozott határozatok ellen egyedül csak azon esetben van helye semmiségi panasznak, midőn a mellékkérdésben hozott határozat érdemlegesen döntő jelleget ölt. (1872. ápril 5-én 2687. sz. a.)