Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)
44 adós betéteiről szóló könyvecskékre, vagy egyéb okmányokra vezetett végrehajtásnál a polg. törv. rendt. 387. §-a szerinti eljárás követendő. (1871. január 17-én 13747. sz. a.) 213. Törvényszékileg kiszabott bírságok iránt a végrehajtás hivatalból intézhető.l) (1871. január 18-án 81. sz. a.) 214. A bizonyító félnek a tannhallgatásra meg nem hivása semmiségi esetet képez. (1871. január 20-án 13913. sz. a.) 215. Az ősiségi perek folytathatósága iránti kérdés a felebbviteli bíróságok által hivatalból vizsgálható oly esetekben is, midőn az e kérdésben hozott alsó bírósági határozat a felek által jogorvoslattal meg nem támadtatott. (1871. február l-jén 14037. sz. a.) 216. Jogerejü bírói ítélet által kimondott zsidó házas felek közti végelválasztásnak a válólevél átadása általi foganatosítására a rabbi pénzbírság által nem szorítható; hanem annak megtagadása ellenében a felettes közigazgatási hatóságnál keresendő orvoslás. (1871. február 4-én 732. sz. a.) 217. Perletétel esetében a biró végzés alakjában tartozik határozni. (1871. február 4-iki t. ü. megállapodás.) 218. Midőn valamely kir. vegyes biróságnak szőlő váltsági ügyben hozott határozata azon okból támadtatik meg semmiségi panaszszal, mivel a vegyes bíróság törvényszabta hatáskörén túlterjeszkedett, a kir. semmitőszék hivatva érzi magát a semmiségi panasz megvizsgálására.2) (1871. február 14-én 804. sz. a.) a) Változott az 1874. évi deczember 7-én 19221. sz. igazságügyin, rendelet 10. és 11. §§-ai folytán. 2) Az 1871 : XXXI. t. cz. folytán jelentőségét vesztette.