Vajdafy Emil (szerk.): A magyar kir. Curia mint Semmítőszék összes teljes ülési megállapodásai (Budapest, 1880)

106 422. Oly esetben, midőn a polg. törv. rendtartás 374. §-a alapján indított kereset következtében valamely végrehajtás alatt álló követelésnek teljes kiegyenlítése, illetve megszüntetése jogérvényesen kimondatott, önként értetik, hogy a végrehajtás folytatása többé nem kérelmezhető; egyébként azonban, ha nem ily eset forog fenn, az ítgy körülményeitől függ annak megbirálása, valljon a végrehajtás korlátozása, vagy megszüntetése iránti kereset felett hozott végzés által mennyiben van a végrehajtató fél akadályozva abban, miszerint illető követelésének részben fennállását végrehajtási uton igazolhassa. (1875. márczius 17-én 3183. sz. a.) 423. Tekintve, hogy a polg. törv. rendt. 437. §-a 60 napi határidő kitűzését csak az első árverésre nézve rendeli, egyéb esetekben azonban, bármely oknál fogva forog fenn az árverés ujabb elrendelésének szüksége, mindig 30 napi határidő kitűzendő: azon körülmény, hogy az árverési vevő veszélyére és előnyére elrendelt árverésre, a polg. törv. rendt, 437. §-ában 10000 frt. értéket meghaladó ingatlannak első árverésénél 60 napra szabott határidőnél rövidebb határidő tűzetett ki, semmiséget nem képez. (1875. márczius 23-án 2506. sz. a.) 424. Tekintve, hogy a telekkönyvi rendtartás 142. §-a szerinti fokozatos felfolyamodásnak csak a telekkönyvi hatóságok által a telekkönyvi rendtartás II. része és az arra vonatkozó pótrendeletek értelmében hozott végzések ellen van helye, ezek közé pedig oly elintézések nem sorolhatók, melyek a telekkönyvi hatósággal fel nem ruházott perbirósághoz az 1860. évi szeptember 19-iki miniszteri rendelet 4. §-a alapján mint a per függőségének feljegyzése iránt intézett kérelmek felett keletkeztek: az ez irányban hozott s a polg. törv. rendt. 294. §-a alá sem vonható végzések elleni semmiségi panaszok megvizsgálása a kir. semmítőszék hatásköréhez tartozik. (1875. ápril 5-én 3749. sz. a.) 425. Tekintve, hogy a telekkönyvi rendtartás 55. §-a b) pontjának rendelkezéséből, mely szerint oly tulajdonostársaknál, kiknek részeik nem egyenlők, ez a telekkönyvben az egyenetlen arány kifejezése mellett kitüntetendő: önként következik,