Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

83 A fölajánlott tanúk kihallgatásának mellőzése miatt semmiségi panaszszal élni nem lehet; mert az, hogy a javaslatba hozott tanúk ki nem hallgattattak, a per érdemleges eldöntésének tárgyát képezi, s igy a törvénykezési rendtartás 108. §-a értelmében felebbezéssel orvosolható. (A semmítőszéknek 1869. évi július 1-én 32. sz. a. hat.) Valamint a tanúkihallgatás szükségességének megitélése, ugy azon alaki sérelmek orvoslása sem tartozik a semniítőszék hatáskörébe, melyek a tanúkihallgatás körüli eljárásnál felmerülhetnek, következőleg ilynemű sérelmek föllebbezés és nem semmiségi panasz utján orvoslandók. (1869. évi nov. 4-én 1751 sz. a. semm. sz. hat.) 203. §. Tanú kihallgatás. Azon panasz, hogy a tanúvallomások eltéróleg lettek a jegyzőkönyvbe bevezetve, és azok a tanúk előtt fel nem olvastattak a ptr. 297. §. alá eső semmiségi esetet nem képez, s a ptr. 108, s 196. §§. alapján az ott érintett módon orvosolható. (1869. évi dec. 25-én 4343. sz. a. semm. sz. hat.) Tanú kihallgatásra kitűzött határnap elmulasztása nem tartozik azon esetek közé, melyeken igazolással élni lehetne. (1869. dec. 2-án 3621. sz. a. semm. sz. hat.) | 206. §. Tanúskodási kötelezettség. Olyan birói végzés ellen, melynél fogva a tanúként megidézett egyén a kihallgatásra meg nem jelenés miatt, — mely egyenlőnek vétetik a vallomás megtagadásával, — a ptr. 206. §. alapján pénzbüntetésben lett elmarasztalva, semmiségi panaszszal élni nem lehet. (1869. évi oct. 16-án 1845. sz a. semm. sz. hat.) 6*