Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

35 vonatkozik e jog az ügybiróságokra is. Ellenkező értelmű társulati szabályok, melyek törvénybe iktatva nincsenek, ha alkotmányos kormány részérói s a ptrendtartás életbe lépte után is erősíttettek meg, figyelembe nem vehetők. (1870. decz. 15-én 13,011. sz. a. semm. sz. hat.) Midőn alperes az adóslevélben magát bármely birói hatóságnak — és így nemcsak az egyes bíróságnak s nem is a megye területére szorítkozva, — szóbeli eljárás mellett aláveti, személyes birósági illetőségéről lemondottnak tekintetvén : ez esetben úgy az előbbi, mint az újabb törvények, jelesen a ptr. 52. §. a) pontja szerint is az illetőséget a fölperes szabad tetszése szerinti választás határozza meg. (1870. jun. 18-án 5441. sz. a. semm. sz. hat.) Csak a rendes polgári biróságok között van a ptr. 53., 54., 55. §§-ban kijelölt megszorításokkal szabad választás engedve. A váltótörvényszék tehát, mint kivételes külön ügyi biróság a ptr. 17. §. második kikezdése szerint ilyennek nem tekintethetik. Ezen szabályok ellenében a társulatok alapszabályainak azon intézkedése, mely illetékes biróságul a váltótörvényszéket állította fel, kötelezőnek és érvényesnek nem tekinthető. Nem még akkor sem, ha az alapszabályok a ptrendtartás életbe lépte után a kereskedelmi minisztérium által megerősíttettek is. (1870. deczemb. 15-én 13,011. sz. a. semm. sz. hat.) 53. §. Az eltérés korlátozása. A perföljegyzésnek-kitörlése tisztán telekkönyvi ügy, melyre nézve a birói illetőségtől eltérésnek helye nincs. (1869. nov. 18-án 2872. sz. a. semm. sz. hat.) Azon kereset, mely nem a betáblázott teher kitörültetésére, hanem csak az adósság kifizetésére irányoztatik, nem képez oly telekkönyvi ügyet, melyben a rendes ille3*