Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

157 az előbbeni perrendtartás hatálya alatt eszközöltetett, a ptrendtartás életbe lépte után kelt árverési végzést azon okból, hogy az igények bejelentésére határidő kitűzve nem volt, megtámadni nem lehet. (1870. évi 303.szám. a. semm. sz. hat.) Ingókra vezetett végrehajtásnál az árverés semmis, ha az árverési végzés a végrehajtást szenvedő félnek az árverés megtartása után kézbesíttetett. (1870. nov. 23-án 10,656. sz. a. semm. sz. hat.) 403. §. A lefoglalt ingók értéke 300 frtot meghaladván, az árverési határidő legalább is 15 napra teendő. Ennél kevesebb nem lehet, habár a foglalás több rendbeli végrehajtási végzés (ptr. 369. §.) alapján eszközöltetvén, az egyes marasztalási összegek egyenként 300 frtra nem mennek is. (1870. apr. 23-án 3018. sz. a. semm. sz. hat.) Az árverési határidő az árverési végzés kifüggesztése, nem pedig kézbesítése napjától számítandó. (1870. febr. 5-én 651. sz. a. semm. sz. hat.) Az árverési hirdetménynek hirlap útjáni közlése 300 frtnál nagyobb értékű tárgyakra vezetett végrehajtásnál egyedül csak mindkét fél beleegyezésével maradhat el; ezzel ellenkező eljárás semmiséget von maga után. (1869. decz. 4-én 3707. sz. a. semm. sz. hat.) 404. §. Az árverés foganatosítása. Az üvsz. 197. §-a szerint az árverésre kiküldött jogosítva van ugyan, számosabb vevő versenyének reményében az eladandó ingókat valamely közel eső piaczra elszállíttatni. A felhivott szakasz azonban a kiküldött ezen intézkedését a felek meghallgatásától teszi függővé. Semmiséget követ el tehát a végrehajtó biróság, midőn a le-