Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

146 azoknak tettleges birtoklóira való tekintet nélkül illeti meg. (1870-ik évi 314. szám alatt legfőbb itélőszéki határozat. 363. §. Becslés. Midőn a lefoglalt földek megbecsülésénél csak két becsüs alkalmaztatik, a ptr. 363. §-ába ütköző szabálytalanság követtetik el. Ez áll azon ingatlanokról is, melyek nincsenek telekkönyvezve. Valamint a nagy-kikindai kerületben létező u. n. rétföldek (überlandialisok) tekintetében is, melyek ingatlan vagyont képezvén, szintén az ingatlanok végrehajtási szabálya alá esnek. (1870. aug. 11-én 7913. sz. a. semm. sz. hat.) Ingatlanokra vezetett végrehajtásnál is a lefoglalt tárgyak értéke a foglalással egyidejűleg állapítandó meg. (1870. febr. 8-án 4939. sz. a. semmítőszéki határozat.) Telekkönyvezett ingatlanokra vezetett végrehajtásnál a becslés is a telekkönyvi hatóság illetőségéhez tartozik. (1871, jan. 13-án 13,292. sz. a. semm. sz. határozat. 364. §. Tanúk a végrehajtásnál Azon körülmény, hogy a végrehajtás foganatosítása alkalmával a használt becsüsökön kivül még két tanú nem alkalmaztatott: nem képez oly szabálytalanságot, mely semmiségi panasz alapjául szolgálhatna. (1870. jul. 13-án 6314. sz. a. semmítőszéki hat.) Végrehajtásnál a becsüsök, a végrehajtást szenvedő elfogadása esetében tanúi minőségben is szerepelhetnek. (1871. jan. 27-én 289. sz. a. semmítőszéki hat.)