Herczegh Mihál (szerk.): A magyar kir. Curiának mint semmítő és legfőbb ítélőszéknek határozatai. A polgári törvénykezési rendtartás (1868:54. tcz.) §§-ai szerint. Első folyam (Pest, 1871)

115 303. §. Az, hogy a keresetlevél tartalmában alperes neve és lakhelye ki nem tétetett: de annak küllapján kifejeztetett, oly lényeges alaki sérelemnek, mely a ptr. 297. §. alá vonható lenne, nem tekintethetik. Ily esetben a semmiségi panasz merőben alaptalan, s az azt beadó fél a ptr. 303. szerint pénzbirsággal büntetendő. (1870. aug. 10-én 7158. sz. a. semm. sz. h.) Merőbea alaptalan semmiségi panasz használtatván, a bírság fizetése első sorban és közvetlenül az ügyvédet terheli, — fele iránti viszonkeresete fentartásával (1870. febr. 12-én 163 sz. a. semm. sz. h.) Vissza nem utasítható azon semmiségi panasz, mely csak a fél aláírásával van ellátva (1869. decz. 6-án 3194. sz. a. semm. sz. h.) A tanúkihallgatás mellőzése saki nem kötött kamatok megítélésének kérdése, felebbezés perorvoslata alá tartoznak. A pusztán arra fektetett semmiségi panaszok merőben alaptalanoknak veendők. (1870. jan. 12-én 4563. sz. a. semmitőszéki határozat.) Merőben alaptalan a semmis égi panasz akkor is, ha abban az illetékességi kifogás az ítélet kihirdetése után használtatik és pedig oly bíróság ellen, mely előtt az ez által kitűzött tárgyalásra a fél megjelent s kifogás nélkül perbeszédét is előadta. (1869. decz. 30-án 4886. sz. a. semm. sz. h.) 304. §. A semmiség figyelembevétele hivatalból. Hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetet képez, ha a felebbviteli bíróság határozatának hozatalánál oly bírói személy is vett részt, ki ugyanazon ügy alsóbb biró8*