Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. Pótfüzet 1934-ig (Budapest, 1935)

T. — Lerovás, beszámítás és visszatéri lés. Az illetőkből így faiMimaradó egynegyed résznek a fele, •vagyis egynyolcad része terheli a panaszost azért, mert erre néz­ve a perbíróság a perköltségeit felperes és panaszos közölt köl­csönösen megszüntette. Ez az egynyolcad rész pedig 32 P 30 f.-t tesz, s így ez az összeg az amire panaszosnak a kötelezettsége fennáll. 1777 sz. ejh. (1932). 57. §-hoz. A törvénykezési illetékről szóló 1914. évi XLIÍI. tc. 57. §-ának azon rendelkezése, hogy a bíróság által hiánypótlás végett vissza­adott beadványok újbóli benyiijtása esetében a beadványi illeté­ket újból leróni nem kell, a kényszeregyezségi eljárásban nem nyerhet alkalmazást. Nem szolgálhat panaszosok javára az a védelmi előadás, mintha, a kir. pénzügyigazgatásáig végzése folytán a tévesen tö­rölt iidlleték újbóli kiszabásának helye nem lehet. Mert az 1887. XLV. tc. 19. §-iának 1. bekezdése szerint a felülvizsgálat alkal­mával helytelennek talált intézkedések helyesbítendők s az ille­tékek pótlólag kiszabhaíók. Minthogy pedig a kiir. pénzügyigaz­gjatóság fent említett végzése 1926. december havában kelt s a pótilleték kiszabása 1927. november havában történt aiz új fize­tési meghagyás kibocsátását a törvényben megjhailározott 2 év} időközben helyesen teljesítette a pénzügyi hatóság. Nem foigadhaitó el az a védekezés sem, mintha az illeték­kiszabás alapjában véve helytelen lenne, mert a bíróság a kény­szeregyezsógi eljárás megindítása iránti kérelmét csak hiány pót­lása végett adta vissza s a hiány pótlásával újból beadott ké­relemre az 1914 : XLIII. tc. 57. §-ának kedvezménye áll fenn. A kényszeregyezségi eljárást szabályozó 1410/1926. M. E. sz. renidetleít .nem ismeri a kéniyszeregyezségi eljárá.s megindítása iránt beadott kérelemnek hiány pótlás végett való visszaadását. A rendelet 6. §-a kifejezetten visszautasítást ír elő azokra a ké­relmekre, amelyek az előző szakaszokban meghatározott kellé­keknek nem felelnek meg. Ezen az alapon hozta meg a kir. törvényszék visszautasító végzését, amelynek folyományaként az újból történt beadás al­kalmával az újból eszközlendő illeték lerovásnak kellett volna megtörténnie. Ezek alapjain a panasznak a bíróság helyet nem adhatott. Í782. sz. ejh. (1932). 63

Next

/
Thumbnails
Contents