Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Dologi kezesség. íc. 39. §-a (illetékszabályok 158. §-a) és az 1883:XLIV. tc. 95. §-a értelmében dologi kezességgel tartoznak. Hogy a 95. §-nak ezt a 4. pontját máskép értelmezui nem is lehet, kitűnik annak szövegéből, mely szerint a fizetést elvállaló és a tényleges birtokosnak fizetési kötelezettségét, illetőleg annak sorrendjét nem egymás utáni rendben, hanem egymástól elválasztva vagylagosan állapítja meg, vagyis a tényleges birtokost csak akkor kötelezi elsősorban való fizetésre, ha az illetékfizetési kötelezettséget senki el nem vállalta; de kitűnik abból is, hogy a törvény szerint mindazok, akik a 95. §-ban felsorolva vannak, személyesen kötelezettek, vagyis az illetékért nem az ingatlannal, hanem minden más ingó és ingatlan vagyonukkal felelősek, holott az a harmadik vagy ebben az esetben negyedik szerző fél, ki az ingatlan birtokába nem az illeték alá vont szerződés útján jutott és aki az 1881:XXXIV- tc. 39.-§-a ós az 1883:XLIV. tc. 95. §-a értelmében dologi kezességgel tartozik, csakis magával az ingatlannal felelős ós így a szerződő felek közül az a személyesen és egyetemlegesen kötelezett, aki sem az illeték fizetését el nem'vállalta, sem az ingatlan birtokába nem jutott, ettől a személyes fizetési kötelezettségtől nem szabadulhat azon a címen, mert harmadik személyek is dologi kezességgel tartoznak és az illetékért ingatlanukkal felelnek. Minthogy ebben az esetben az illeték fizetését a vevő vállalta el, igényelhette volna ugyan panaszos, hogy az illeték elsősorban attól követeltessék, de mert maga is beismeri, hogy az illeték annál behajthatatlan, a fizetés sorrendje immár ő reá került, miért is panaszát annál is inkább elutasítani kellett, mert a pénzügyi közegek állítólag terhelő mulasztás törvény szerint őt fizetési kötelezettségétől csak akkor mentesítené, ha elévülése állott volna be. 401. sz. ejh (1902). Az adásvételi illeték fizetésére az ingatlan tényleges birtokosát, mint dologi kezest csak akkor lehet kötelezni, ha az illetéket az egyetemlegesen felelős szerződő felektől (vevő és eladótól) behajtani nem lehetett. Az illetéknek panaszostól való követelhetése ellen felhozott panaszbeli kifogásoknak egészben nem lehetett helyet adni a kir. pénzügyigazgatóság panaszolt határozatában felhozott és e bíróság részéről is elfogadott indító okokon felül még azért sem, mert az illetékszabályok 95. §-ának 4. pontja szerint az ingatlan átruházását tartalmazó kétoldalúlag kötelező jogügyleteknél az ezek után járó illetéket, személyes adósságok gyanánt, a jogügyletet megkötő felek egyetemlegesen tartoznak fizetni. Igaz, hogy ugyanez a pont, valamint az 1883:XL1V. te. 95. §-ának utolsóelőtti bekezdése az érvényesítés sorrendjére nézve is tartalmaznak bizonyos rendelkezéseket, ezek a rendelkezések azonban csupán a szerződés megkötésében résztvevő azokra a felekre vonatkoznak, akiket a fizetési 71