Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V..— Mentességek. része, mely magyar honosok részére tétetett, mert tényleg csakis 2la részt élvezik magyar honosok, amennyiben a b), e), d), e) alattiakat mind külföldi illetőségűek kapják. Úgyde nemcsak azok az összegek szolgálnak hazai célt, amelyeket magyar honosok kapnak, hanem azok is, amelyeket külföldiek hazai intézetek látogatása céljából élveznek, tehát az alapítvány d) alatti l/s része is, mert a külföldiek itt a hazában nyervén kiképeztetésüket, egyfelől anyagi kiadásaik a belföld javára esnek s a közoktatási költségek fedezésére közrehatnak, másfelől külföldön terjesztik a hazai tudományosság jó hírét, nemzetünknek barátaivá válnak s nem egyszer a hazának hasznos polgáraivá lesznek. A hazai közcéltól azonban teljesen távol állanak a b), c) és e) alatti intézmények, mert az itt elsorolt 5/8 jövedelmet külföldiek külföldi iskolában élvezik, s így ezek nem a magyar állam, hanem illető külföldi állam céljait szolgálják. Ezen indokokból az illetékmentesség a H. alapítványnak 3/8-ára volt megállapítandó. 716. sz. ejh (1906). Az olyan egyesület részére tett hagyomány, amely csak a saját tagjait segélyezi, közjótékonysági célra rendelt, s így illetékmentes hagyománynak nem tekinthető. A panasziratnak hivatkozása arra, hogy segélynyújtásnak társadalmi osztály, nemzetiség, hitfelekezet szerint megjelölt személyekre való korlátozása a jótékonysági intézményt közjótékonysági jellegétől meg nem fosztja, a panaszos pénztár közjótékonysági intézmény jellegére nézve kellő érvül nem fogadható ei. — Az emberiségnek terület nemzetiség, vallás, foglalkozás, stb. szerint meghatározott körei köz jellegűek s így az azok által saját körükhöz szorítkozólag gyakorolt jótékonyság is köz jótékonyság jellegével bir és az egyes személy, amidőn az ily körökre terjedőleg jótékonyságot gyakorol, a közjótékonyság feladatának megvalósítását mozdítja elő, nem is lehet tehát kétséges az, hogy az ilyennemű korlátozás a hagyományt vagy alapítványt közjótékonysági jellegétől nem foszthatja meg. — A közjótékonyság feladata körén kívül eső szükségletek kielégítése, továbbá a pusztán rokoni vagy egyéb szűkebbkörű alkalmazási viszonyból eredő jóindulatra visszavezetendő segélyezések azonban közjótékonysági célú segélyezéseknek nem tekinthetők. — A panaszos pénztárak a fellebbezési előadás szerint a G. S. F. és társai rt.-nál alkalmazott munkásoknak, illetve tisztviselőknek oly egyesületei, amelyek kölcsönös segítség elve alapján közös hozzájárulással tagjainak az aggkor folytán beálló munkaképtelenség esetére ellátást biztosítanak. — Ezen saját előadásaik szerint az egyesületek jótékonysága csupán tagjaik körére terjed; másrészt az ellátásra nem a vagyontalanság, a reászorulás, hanem az egyesületbe belépés ad jogcímet, tekintet nélkül arra, vájjon a tag egyébként közsegélyre szorulna-e vagy sem. — Ennél46