Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

0. — Bélyeg mikor tekintendő nem létezőnek. Bélyeg jegyek felragasztása külföldi váltókra. (30. §.) Magyarországi lakos által külföldön kiállított és ugyanott elfogadott, de Magyarországon fizetendő váltóktól járó illeték addig nem követelhető, míg a váltók Magyarországba átszármaztatva nem lettek. A lelet tárgya Boroszlóban kiállított váltó, mely Bécsben azon az alapon leleteztetett meg, mert elfogadója panaszló trencséni lakos ós fizetendő Trencsénben volt. Minthogy azonban illetéktörvényeink oly rendelkezést nem tartalmaznak, melynek értelmében külföldön kiállított s ugyanott — bár magyarországi lakos által — elfogadott s itt fizetendő váltó, magyar bélyeggel látandó el, mielőtt az Magyarországba átszármazott volna s miután az, hogy ez a váltó megleletezése előtt itt megfordult, nem is állíttatott, ennélfogva panaszlót a felemelt illeték alól, minthogy mulasztás nem terheli, fel kellett menteni. Ellenben az egyszeres tőle jogosan követeltetik, mert arra nézve egyetemlegesen kötelezett fél ós a váltó saját beismerése szerint is a leletfelvétel után Magyarországba küldetett. 409. sz. ejh (1902). A bélyeg jegy mikor tekintendő nem létezőnek. (43. §.) A szabályellenesen felragasztott bélyegjegy értéke a lelet alapján kiszabott egyszeres illetékbe is beszámítható. Ha a kir. kincstár a "fennálló törvények alapján valamely szabálytalanul felhasznált bélyegjegyet nemlétezőnek tekint, ebből önként folyik a félnek az a joga, hogy az általa felhasznált, de nemlétezőnek tekintett bélyeg értékének megtérítését igényelhesse, illetve, hogy az a tőle követelt illetékbe betudassék, minthogy a betudás nem más, mint a tartozatlan lerovás megtérítése, már pedig nyilvánvaló dolog, hogy valamely lerovás tartozatlan volta nem tehető attól a körülménytől függővé, hogy jár-e felemelt illeték vagy nem. Különben is általános jogelvként áll fenn, hogy súlyosabb beszámítás alá esik az, ha valaki bélyeglerovási kötelezettségének egyáltalában nem tesz eleget, mint aki a bélyeget szabálytalanul rója le. Ez az elv érvényesül az illetéktörvényekben is, nevezetesül az 1881:XXVI. tc. 7. §-ában, mely szerint az I. fokozatú váltóilleték lerovásának elmulasztása 5ö-szeres, szabálytalan lerovása pedig osak lO^szeres felemelt illetékkel van sújtva, s így már ezért -sem lenne indokolt, hogy súlyosabban bűnhődjék az, aki lerovási kötelezettségének szabálytalanul tesz eleget, mint aki egyáltalában nem tesz eleget. 66. sz. jogegységi és 812. sz. ejh (1908). 168