Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)
V. — llletékegyenérték. 1 ősséggel, elfogadható nem volt Nem volt pedig az elfogadható, azért, mert az 1887 :XLV. tc. 7. §-ának — illetékdíj jegy zék 95. t. D. 4. jegyzet — első bekezdése azt rendeli, hogy az illetékegyenérték rendszerint az illetékköteles vagyon élvezetére jogosított személy által saját haszonélvezetének tartamához képest fizetendő, míg a harmadik bekezdés viszont azt mondja ki, hogy az illetékköteles vagyon jövedelme a folyó illetékegyenértéktartozásért feltétlenül kezeskedik; az annak az élvezetére jogosított személyre nézve beállott változáskor netalán törlesztetten ül maradt tartozásért azonban csak annyiban kezeskedik, amennyiben ez .nem képez a folyó évet megelőző két évnél régibb hátralékot. E rendelkezéseknek egybevetésétől kitetszik, hogy a lényegében az illetékegyenértékköteles vagyonnal bíró jogi személyt terhelő illetékegyenérték elsősorban az illetékegyenértékköteles vagyonnak élvezetére jogosított által fizetendő és pedig nem szenved kétséget, hogy ez a fizetési kötelezettség személyes kötelezettséget képez. Az idézett törvényszakasz harmadik bekezdésében foglalt az a kitétel, hogy az illetékköteles vagyonnak jövedelme, a folyó illetékegyenértéktartozásért feltétlenül kezeskedik; csupán annyit jelenthet, hogy az illetékegyenértéktartozás felmerülő szükség esetében a kérdéses vagyonnak jövedelméből hajtható be s ez a rendelkezés magára az illetékegyenértékköteles vagyonnak élvezetére jogosított személyre nézve kezességet, avagy tehát másodsorban való fizetési kötelezettséget nem állapít meg. Ha pedig a folyó illetékegyenértéktartozásra vonatkozólag használt az a kitétel, hogy ezért az illetékköteles vagyonnak jövedelme kezeskedik, nem jelenti ós nem is jelentheti a dologi felelősséget, nem jelentheti ez a kifejezés ugyanezt a jogosított személyre nézve beállott változáskor törlesztetlenül maradt és két évnél nem régibb hátralékra nézve sem, mer fel sem tehető, hogy ha a törvényhozó ugyanabban a bekezdésben ós pedig egymással közvetlenül összekapcsolt két mondatban a „kezeskedik" kifejezésnek egymástól különböző értelmet akart volna tulajdonítani, azt külön ki nem fejezte volna. Az idézett törvényszakasz második bekezdéséből pedig, mely szerint ha a tulajdonos jogi személy az illetókegyenérték fizetését magára vállalta, a fizetési kötelezettség elsősorban őt terheli; nemkülönben a dolog természetéből is az következik, hogy a törvénynek az a rendelkezése, melynek értelmében az illetékegyenérték rendszerint az illetékköteles vágyom élvezetére jogosított személy által fizetendő, a tulajdonos jogi személynek az illetókegyenértékért való felelősséget meg nem szünteti. Ez előadottak szerint tehát sem panaszosra, sem pedig az illetékköteles vagyon tulajdonosakónt jelentkező jogi személyre nézve a panaszos által vitatott kezesség fenn nem forogván, annak a panaszbeli kérelemnek, hogy panaszostól, illetve az illetékköteles vagyonnal bíró jogi személytől az illetókegyenértéktartozás csak akkor legyen követelhető, ha a hátralék az elhalt hivatalbeli elődnek örököseitől be nem hajtható, helyet adni nem lehetett. 765. sz. ejh (1907). 160