Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Lemondás az örökségről. vagyonnak, szerzeményi vagyon voltát részben határozottan iga­zolják, ellenben sem a kiszabási, sem a tárgy iratokban, sem pe­dig a bizonyítási eljárás során beérkezett adatokban, sem végül a felterjesztő hatóságnak felvilágosító jelentésében mi adat sem foglaltatik, mely a hagyatéki vagyonnak legalább részben is ági vagyon mivoltát bizonyítaná, avagy csak állítaná is, panaszosnak elbírálás alatt levő esetére a díjjegyzék 82. tételének nem az illet­tókkiszabásnál és a panaszolt határozatban is zsinórmértékül elfo­gadott második, vagyis az a bekezdése alkalmazandó, mely az olyanok részére történt örökségi lemondásokra vonatkozik, akik­nek az örökséghez sem a törvény, sem pedig a végrendelet értel­mében igénye nem lett volna, hanem az idézett díjtételnek az előb­biekben hivatkozott első bekezdése, melynek értelmében kétszeres vagyonátruházásnak az esete nem forogván fenn, az örökösödési illeték az örökhagyónak ama személyhez való viszonyára tekintet­tel szabandó meg, aki a lemondás következtében az örökséghez jutott. 719. sz. ejh (1906). Az 1920:XXXIV. tc. 81. §-ában foglalt rendelkezés akkor is alkal­mazható, ha az örökös az örökségnek csak egy részéről mond le. Ha azonban az ilyen lemondás osztályos egyességgel kapcsolato­san történik, akkor a 84. §. (2) bekezdése alkalmazásának van nelye. A régebbi magánjogi gyakorlatban a „lemondás" kifejezéssel jelölték úgy az öröklésről, vagyis az öröklési jogról — az örök­hagyó halála előtti — lemondást, mint az örökségről, vagyis az örökrészről — az örökhagyó halála utáni — lemondást. Ez utób­bit most már az örökség visszautasításának nevezik. — Azonban a korlátolt (pl. csak a köteles részre terjedő) lemondást az ujabbi jogfejlődés is elismeri. — Az illetékdíjjegyzék 82. tétele a „tör­vénynél vagy végrendeletnél fogva az örökösre szállott örökség­ről", az annak helyébe lépet 1918:XI. tc. IS. §-a, s majd az 1920: XXXIV. tc. 81. §-a az „örökségről" való lemondást említ. — Teihát — noha az 1918:XI. tc. 14. §-ában és az 1920:XXXIV- tc. 82. §-ában az örökség visszautasításáról külön is van intézkedés — az előbb említett intézkedések is, az öröklés megnyílta utáni lemondásra vonatkoznak, ami önként értetődő is, mert az öröklési jog meg­nyílta előtti lemondás mellett, a lemondónak az előre lemondott örökségre még az öröklési joga se nyílik meg és így a jogszerzés után járó vagyonátruházási illeték szempontjából, a lemondás tár­gyára nézve, még az ipso jure jogszerzés elve mellett se lehet szó az ő illetékkötelezettségéről. — Az örökségről való lemondás eseté­beni illetékre vonatkozó előbb említett intézkedések közül az ül. díjjegyzék 82. tétele „az örökségről egészben, vagy részben" való lemondást említ, az annak helyébe lépett 1918:XI. tc. 13. §-a s utóbb az azzal egyező 1920:XXXIV- tc. 81. §-a pedig arról intézkedik, 125

Next

/
Thumbnails
Contents