Pataky Gedeon (szerk.): A m. kir. közigazgatási bíróság illetékekre vonatkozó hatályos döntvényeinek, jogegységi megállapodásainak és elvi jelentőségű határozatainak gyűjteménye. 1879-1931 (Budapest, 1932)

V. — Illetékek visszakövetelése. Midőn az apa ingatlanát életfogytig tartó haszonélvezetének kikötése mellett fiára ajándék címén átruházza és az illeték az apa elhaltáig nyilvántartásba vétetik, ezen jogügylet után kivetett illeték törlése nem igényelhető azon az alapon, hogy a megajándékozott fiú a haszonélvezet megszűnte előtt meghalt. Néhai D. I. még 1869. évben bizonyos ingatlanait átadta ajándék jogcímével életfogytig tartó haszonélvezetének visszatartása mellett három gyermekének, panaszosoknak és D. A.-nak. Az előírt illeték a haszonélvezetre való tekintettel nyilvántartásba helyeztetett és telekkönyvi bekebelezéssel biztosíttatott. D. A. még 1883. évben édesatyja előtt elhalálozván, az ingatlanoknak tulajdonjogilag őt illette 1la része örökösödés útján D. I.-re visszaszáilott. akitől azt utóbb nevezettnek 1901. évben bekövetkezett halála után panaszosok örökölték. D. I. halálával az illeték esedékessé válván, a panaszosoktól behajtatott. Ügyfelek felebbezésükben azt kérik, hogy az ilykép befizetett illetéknek része visszafizettessék, mert a megajándékozott D. A. még a haszonélvezet megszűnte előtt meghalt s úgy az ajándék foganatba nem ment, önként megsemmisült és ezt a kérelmüket az elutasító határozattal szemben is fentartják panaszukban. Minthogy ebben az esetben egyáltalában nem az ajándékozási jogügyletnek az ajándékozó D. I. és a megajándékozott D. A. között új jogügylet kötése mellett törtónt visszavonásáról van szó. sem bírói ítélet az ajándékozási szerződést semmisnek nem mondotta ki és így az illetékszabályoknak sem 99., sem 100. §-a alapján illetéktörlésnek helye nem lehet, csak az a kérdés döntendő el, hogy abból az okból, mert D. A. nem élte túl az illeték esedékességének beálltát, követelhető-e az illeték? Minthogy azonban az örökösök az örökhagyó összes jogaiba és kötelezettségeibe lépnek, nyilvánvaló, hogy D. A. örökösei, sőt örököseinek örökösei is. amíg egyrészt magának az ingatlannak tulajdonába jutottak, addig másrészt a fizetési kötelezettség is őket terheli éppen azzal az esedékességgel, mint az eredetileg D. A.-t terhelte. Az a véletlen körülmény, hogy ebben az esetben D. A.-nak az lett az örököse, akit a haszonélvezet illetett, t. i. D. I., ezeken a jogi (következményeken mitsem változtat, mert D. I. nem az ajándék visszavonásával, hanem mint maguk panaszosok bizonyítják a becsatolt hagyatékátadó végzéssel, örökösödés jogcímén jutott az ingatlanok 1k részériek tulajdonába. Panaszosok tehát nem ugyan saját személyükben, de mint D. I. örökösei az illeték szóbanforgó J/:s részét ép úgy megtartoznak fizetni, mintha D. A.-tól ez az 1js rész egy harmadik személyre "— nem D. I.-re szállott volna és ők ennek a harmadik személynek volnának örökösei, már csak azért is, mert a kincstárnak az ajándékozási illetékhez, a D. A. hagyatéka után előírt illetékhez és a D. I. hagyatéka után előírt illetékhez — 3-szor történvén vagyonátháramlás — törvényes igénye van és ezt az igényét az ese105