Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Ötödik folyam (Budapest, 1879)

200 ivenkint 50 kr. bélyegilleték, a mely beadványokkal a bányarészek felbagyása, vagy pedig azoknak a többi bányatársak általi átvállalása jelentetik be. Az illetéki szabályoknak ezen értelemben való alkalmazására nincsen befolyással az, váljon a bányakapitányságoknál vagy a bányatörvényszékeknél nyilvántartott, s e szerint ingó vagy ingatlan bányarészeknek felhagyásáról van-e szó, valamint az sem, hogy a felhagyott bányarész a bányatársak beleegyezésével, vagy pedig beleegyező nyilatkozat nélkül hivatalból iratik-e át a többi bányatársra. Ellenben önként érthető, hogy oly esetekben, midőn egyes bányarészek nem felhagyás (Heimsagung) következtében, hanem szerződés vagy más jogczim alapján ruháztatnak, illetőleg iratnak át a bányatársakra, az illetéki szabályokban a vagyonátruházásokra s illetőleg bejegyzésekre nézve megállapított rendes illetékek kiszabásának van helye. 2. Azon esetekben, melyekben a bányák a termés bizonyos hányadáért adatnak bérbe, ezen szerződésektől rendszerint II. fokozat szerinti illeték jár, s a szolgálmányok terjedelme és értéke az illetéki szabályok 101. és 102. §§-ai értelmében állapitandó meg. Minthogy azonban az ily módon bérbeadott bányáknál a várható termés s annak nemcsak mennyisége, hanem minősége és értéke is annyira bizonytalan, hogy a szolgálmányok értéke hozzávetőleg sem határozható meg, sőt a legtöbb esetben az utólagos értékmegállapitás eredménye is oly csekély, miszerint a fizetendő illeték nem áll arányban a kiszabás körüli nehézségekkel: az eljárás egyszerüsitése végett megengedtetik, hogy oly esetekben, midőn szolgálmánykép a termésmenynyiségnek valamely hányada fizettetik, az illetékszabás 78. tételének I. A. i) pontja értelmében egyedül az okirattól követeltessék ivenkint 50 kr. állandó bélyegilleték, oly esetekben pedig, midőn a termés fizetendő hányada egy meghatározott minimális összegben is ki van kötve (pl. a termés egy tizede, mely azonban 100 mázsánál kevesebb nem lehet), ezen minimális mennyiségnek értéke vétessék a II. fokozat szerinti illeték kiszabásánál alapul. Átalában a mennyiben a hányadban kifejezett bérösszeg mellett akár a termés meghatározott menynyisége, akár pedig készpénz is ki van kötve, ezen meghatározott szolgálmányoktól a II. fokozat szerinti illeték mindig előirandó, ellenben a hányad értékének kipuhatolása egészen mellőzhető. Budapesten, 1879. május 20-án.