Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Negyedik folyam (Budapest, 1879)

141 helyek töltettek ki. Miről a főváros közönségét oly felhívással értesítem, hogy a tárgyiratok mellett két példányban visszazárt alapszabályok egyikét saját levéltára részére tartsa vissza, a másik példányt pedig a társulat jelenlegi képviselőségének mihamarább szolgáltassa kezéhez. 271. Ha a lemondott államhivatalnok a hivatalától való felmentést tartalmazó okmány kézbesítéséig tényleg viszi hivatalát, fizetését ezen időpontig jogosan veszi fel. (1S78. évi január hó 29-én 130. sz. a.) A magyar királyi jogügyek igazgatóságának a magy. kir. kincstár képviseletében T. Mladen elleni 53 frt 29 kr iránti perében az elsőbiróság következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok. Mert alperes, habár hivataláról még az 1875. évi decz. 14-én lemondott, lemondásának elfogadtatásáról csak 1876. évi jan. hó 5-én értesíttetett, mert a hivataláról lemondott hivatalnok lemoudásának az illetékes közeg által való elfogadásáig illetőleg az elfogadás közléséig, hivatalos kötelezettségeinek eleget tenni kénytelen, mert alperes az 1876. évi január hó 5-ig tényleg szolgálatban volt s igy az 1875. évi deczember hó 14-től ugyan e hó végéig semminemű tulélvezményben nem részesült, s igy a magyar kir. igazságügyminisztérium 5190/875. sz. a. kelt rendelete, melylyel alperesnek járandóságai az 1875. évi decz. hó 14-ikével beszüntettetett s mely a bírói ügyviteli szolgálat 33. §-ával is ellenmondásban van, tévesen bocsájtatott ki. Felperes felebbezése folytán a budapesti királyi itélő tábla 1877. évi október hó 1-én 32794. sz. a. hozott Ítéletével az elsőbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyta. Felperes kincstárnak ujabb felebbezése folytán a magyar kirCuria mint legfőbb Ítélőszék következő ítéletet hozott: Tekintve, hogy felperes azt, miszerint alperes a felmentés előtt hivatalát tényleg elhagyta, nemcsak nem igazolta, sőt alperes azon előadását, miszerint a felmentési okmány kézbesítéséig tényleg hivataloskodott, nem tagadván, ezen körülmény bizonyítottnak veendő ; tekintve, hogy ily körülmények fenforgása mellett az 1874. évi