Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Negyedik folyam (Budapest, 1879)

125 Indokok. Mivel a hit alatt kihallgatott tanú L. Pinkesz eskü alatt vallotta, hogy jóllehet ő alperesek házában hent nem volt, de mint házuk szomszédságában lakó többször látott férfiakat, nőket és gyermekeket, kik alperesek házából üvegekben, korsókban bort hordtak ki, különösen látta, hogy a legközelebb július elején volt vásár alkalmával kocsik és taligák alperesek háza előtt megállottak, és azokról az emberek alperesek házába bementek. K. Ferencz borbiztos pedig hit alatt bizonyította, hogy többször látott alperesek előtt kocsikat és taligákat megállani, a kocsikon és taligákon levők (alperesek) részére azután alperesek házából bort hoztak ki, kik azt megitták, valamint azt is látta ezen tanú, hogy alperesek udvarában bort ittak és tőlök asszonyok és gyermekek bort vittek itcze és meszely számra; harmadik tanú F. János eskü alatt határozottan vallotta, hogy ő is látta, miszerint alperesek háza előtt vásár alkalmával több taligások megállottak, mely tanúvallomások a tilos korcsmaszerü bormérés tényálladékának megállapithatására nézve fél bizonyítékot képezvén, felperesnek a póteskü volt megítélendő. A kárösszeg megállapítására nézve, miután ennek igazolására alperes tagadása ellenére más bizonyíték fel nem hozatott, felperesnek a fő-, illetve a becsüeskü a ptr. 237. §-a értelmében volt megítélendő, melynek letétele esetén alperessek a kereseti kár-összegben és mint pervesztes felek a ptrs. 251. §-a szerint perköltségben is marasztalandók voltak. Ezen ítélet ellen alperesek részéről felebbezés adatott be. A m. kir. ítélőtábla az iratokat azon okból, mert ezen per anélkül lett folyamatba téve, hogy az előirt közigazgatási eljárás előzőleg megejtetett, s ennek eredménye a kereset alapjául kitüntettetett volna, hivatalból észlelt semmiségi eset folytán a magy. kir. semmitőszékhez áttette. A magy. kir. Cm-ia mint semmitőszék a fennebbi számú és keltű elsőbirósági ítéletet, az előző eljárással együtt, a ptrs. 297. §-a 2-dik pontja alapján a 304. §-a alkalmazása mellett hivatalból megsemmisítette és felperest keresetével a közigazgatási útra utasította; mert az italmérési jog gyakorlata körül, illetőleg a tilos bormérés iránt felmerült panaszok megvizsgálása az 1876. évi 59.500.