Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

74 esküt (fogadalmat) letenni vonakodó tanú annyiszor, a mennyiszer 50 frtig terjedhető pénzbirságban marasztalható. Megkeresés esetében a tanuk és szakértők vallomása lehetőleg szószerint és a birói szemle eredménye is külön jegyzőkönyvbe veendő fel. 51. §. Eskü által való bizonyításnak csak a következő esetekben van helye : a) ha valamely ténykörülmény nem teljes bizonyitó erejű okmány, vagy egy kifogástalan tanú által igazoltatik ; a bizonyitó félnek, a mennyiben a tényről közvetlen tudomása van, póteskü Ítélhető ; h) ha valamely valódiságra nézve kétségtelen követelés összege másként be nem bizonyítható : a követelő félnek becslőeskü ítélhető ; c) ha valamely magán okirat valódisága tagadtatik : az aláírást tagadó fél esküt köteles tenni arra, hogy az aláírás nem tőle származik ; ha pedig ezen esküt le nem teszi, az aláírás valódisága bebizonyítottalak veendő. Midőn azonban az okiratra hivatkozó fél azt állítja, hogy személyesen jelen volt az okirat aláírásánál; az aláírást tagadó fél a tárgyalás során az esküt visszakínálhatja, és ez esetben, ha a bizonyitó fél ezen esküt leteszi, az okirat valódisága bebizonyítottalak vétetik; d) oly döntő ténykörülményekre nézve, melyekről mindkét peres félnek közvetlen tudomása van, más bizonyítékok hiányában a bizonyitó fél ellenfelét esküvel kínálhatja meg. A megkínált az esküt visszakínálhatja. A kínált eskü a bizonyitó ellenfelének, visszakinálás esetében pedig a visszakínált eskü a bizonyitó félnek ítélendő meg. Esküvel eldöntött perekben a megítélt eskü szövege az ítéletbe szószerint felveendő és a peres felek jogai és kötelezettségei feltételesen, ugy az eskü letételének, mint a letétel elmulasztásának esetére megállapitandók. 52. §. A tárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő, melynek tartalmaznia kell: aj az eljáró biró nevét, a tárgyalás helyét és idejét; b) a feleknek s illetőleg képviselőiknek neveit; c) a panasz tárgyának megjelölését; d) lehetőleg rövidséggel és a felek előadásának mellőzésével, csupán a lényeges bizonyítékokra általában való utalás mellett a kiderített tényállást;