Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

45 38. Vásári helypénz fizetése alól a nemesi osztály kivéve nincsen. (Földm. ipar- és kereskedelemügyi m. k. minist. 1878. évi jan. 11-én 25514/877. sz. a. kelt rendelete.) L. város 1875. évi ápril 8-án hozott határozatával azon ellentétes helyzetet kivánván megszüntetni, mely szerint az ország nemesei a vásári helypénz fizetése alól ki akarják magukat vonni, ez értelemben felterjesztést tett N. vármegye közönségéhez. A megye 1875. ápril 15-én 50. sz. a. kimondotta, hogy a nemesek régibb törvényeken alapuló előjogai egészben megszüntetve nem levén — L. városa azon kérelme, mely szerint a nemesek is vásári helypénz fizetésére köteleztessenek, nem telj esi thető. L. város ezen határozat ellen felfolyamodván, felhozta, hogy egyrészt a város mint a vásárjog tulajdonosa a szükséges vásári területek fentartása, a városi rendőrség és biráskodás ellátása által tetemes kiadásokat szenved és azon igény ek megvizsgálása, melyeket e részben a nemesi osztály minduntalan megujit, magára a vásári forgalomra, a vásári rend fentartására és a felmerülő panaszok és vitás vásári kérdések gyors elintézésére nézve igen hátrányos, másrészt a jogegyenlőségnél fogva épen ezen téren nem lehet az osztályok között különbséget tenni, mivel nem mindenki saját magánérdekében, a vásárnak előnyeit egyenlően élvezi, s egyenlő hasznát veszi mindazon területeknek és intézkedéseknek, melyeknek előállítására a vásárjogtulajdonosokat a törvény kötelez, végre, hogy a törvényes jogegyenlőség e téren és súrlódások nélkül gyakorlatilag életbeléptethető és ez osztályok között különben is véglegesen meg nem szűnt feszültség ez oldalról is megszüntethető. A földm. ipar és kereskedelemügyi kir. miniszter egyetértőleg a bel- és igazságügyi k. miniszterekkel a város kérelmének helyt adva, a nemesi osztályt is vásári helypénz fizetésére kötelezendőnek találta, mert a vásári helypénz, mint a polgárok által bizonyos közintézmény használataért esetről esetre fizetett dij, kétségtelenül közteher jellegével bir, és az 1848. 8. t. cz. azon intézkedése, mely szerint ez ország lakosai minden közterheket különbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselik, — a dij fizetésére is okvetlenül alkalmazandó. Az ország nemesei tehát az ősi gyakorlat privilégiuma alapján ily helypénzmentességet nem igényelhetnek, — mert e privilégiumot a fentidézett