Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

178 biztosítási ügyében az aradi kir. tvszék 1877. deczember 28-án 19501. sz. a. következő végzést hozott: a biztositási végrehajtási kérelemnek a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 57. §. 1. pontja alapján helye levén : a kért biztositási végrehajtás folyamodó L. Adolf részére 500 frt tőke s törvényes járul, erejéig alperes néhai P. Mihály örökösei P. Sándor brassói lakos úgyis mint kisk. testvérei P. Guido és Gizella törvényes gyámja, továbbá M. Lajos bpesti lakos mint Béla és Gizella gyer­mekei törv. és term. gyámja ellen a D. alatti leltárban kitett hagya­téki vagyonra az 1. és 2. tétel alatt leltározott követelések kivételével ezennel elrendeltetik, és annak dr. T. Pál ügyvéd vagy helyettese közbejöttével Aradon leendő foganatositása végett B. László birói végrehajtó kiküldetik, Budapesten pedig a bpesti kir. keresked. és váltótvszék megkerestetik stb. Ez ellen felperes 1877. decz. 31-én 19855. sz. a. semmiségi panaszszal élt, melyben előadta, a hogy az 1877. évi 19501. sz. a. hozott V. az ide mellékelt kérvény értelmében a biztositási végrehaj­tást a B. alatti leltárban mint néhai P. Mihály hagyatékához tar­tozó vagyon összeirását igazoló okmányban felvett ingóságokra kérte elrendelni; minek folytán : tekintettel arra, hogy ezen tárgyak nem tartoztak azok közé, melyekre nézve a ptrs. 395—398. §§-ai kivéte­lességet rendelnek s végrehajtás utjáni lefoglalásukat megtiltják s tekintettel arra, hogy az eljáró biróság hatásköréhez nem tartozott előzetesen annak birálatába bocsátkozni, váljon a B. alatti leltárban foglalt s összeirt tárgyak képeznek-e örökséget vagy nem s tekintettel végre arra, hogy a B. alatti leltárban 1. és 2. tétel alatt leltározott tárgyak ugyanott mint örökség vannak megnevezve, felperes biztosi­tási végrehajtás iránti kérelmét a kérvényben előadottakhoz képest megadni kellett volna, mit nem tevén : a váltóügyekbeni eljárást sza­bályozó i. ü. min. rend. 91. §. 6. pontjába ütköző semmiséget köve­tett el, kéri a neheztelt végzést felebbvitt részében feloldani s az eljáró biróságot ujabb szabályszerű határozat hozatalára utasitani. A semmitőszék azt elvetette : 1. mert az úgynevezett halálozási évnegyed czímén kiutalt illetmény nemcsak hogy a hagyatékhoz tartozónak nem tekinthető, de arra az 1876. évi XXXI. tvczikk 3. §. szerint végrehajtást vezetni

Next

/
Thumbnails
Contents