Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

126 jogérvényes ítélettel eldöntetett, a netán megítélt követelések a letétben Őrzött hagyatékból kielégitendó'k ; a fennmaradó tiszta hagyaték pedig, a halotti bizonyítvány, haláleset felvétel és egyéb hagyatéki iratokkal együtt, további intézkedés végett a consuli hatóságnak adandó át. Ha azonban a fentemiitett igények örökség vagy hagyomány czímén alapszanak, az ezek feletti döntés, nem a magyar, hanem az olasz bíróság hatáshöréhez tartozik. Amint az előadottakból kitűnik, a magyar bíróságok hatásköre, a Magyarországban elhalt azon olasz alattvalók hagyatéki ügyeiben, a kik után pusztán ingóságok maradtak, egyedül a Magyarországban tényleg lévő hagyaték biztosítására, és az ez ellen netán emelt — nem örökösödési jogczímen alapuló —igények elintézésére szorítkozik; az örökösödési jogczím megállapítása, és a hagyaték beszavatolása azonban az illetékes olasz bíróság hatásköréhez tartozik. A haláleset felvételére hivatott közigazgatási közegeknek hatásköre pedig csakis a haláleset feljelentésére és a birói beavatkozás időpontjáig egyedül az elöbiztositási intézkedésekre szorítkozik. Mindennek daczára azonban gyakran fordul elő azon eset, hogy a közigazgatási hatóságok, hatáskörükön túlmenve, a Magyarországban elhalt olasz alattvalók után maradt ingó hagyatékot, az elhalt itt időző rokonainak, a bíróság mellőzésével rövid uton, általadják, és ezáltal, a mellett hogy a fentemiitett consularis egyezményt megszegik, egyúttal felette megnehezítik, az illető hagyaték ellen, a magyarországi honosok által netalán emelendő igények és követelések érvényesítését. A Budapesten székelő olasz királyi főconsulság erről értesülvén, folyó évi január 28-án 6972. szám alatt az igazságügyi minister úrhoz intézett jegyzék iratában, ezen eljárás ellen szót emelt, és kifejtvén, hogy az olasz törvények szerint egyedül az olasz bíróságok hivatvák az olasz alattvalók hagyatékát az örökösök között felosztani, az igazságügyminister urat egyúttal felkérte, miszerint intézkednék, hogy az 1875. évi XHE-ik t. czikkben foglalt consulsági egyezménynek határozmányai pontosan megtartassanak. Minthogy az olasz főconsulságnak jelen felszólalására egy közigazgatási hatóságnak eljárása szolgált okul, de azonkívül a királyi bíróságok a hagyatéki ügyekben csakis az e czélra megjelölt közigaz-