Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Harmadik folyam (Budapest, 1878)

116 228. §§. között mint az azokban foglalt intézkedések lánozolatos kiegészítése tekinthető. Az 1877. évi XX. t. cz. a hagyatéki ügy birói intézkedésére vonatkozó szakaszaiban, mindenütt hagyatéki biróságot emlit, s hogy ez alatt nemcsak jbiróság értendő, azt tanusitja a 254. §. és 255. §. tartalma, melyek elsejében a vitássá nem vált ingatlan hagyaték átadásáról intézkedő, — tehát esetleg jbiróság — neveztetik hagyatéki biróságnak, — a másikban pedig a peressé vált ügyben intézkedő, — tehát kétségtelenül a tszék neveztetik hagyatéki biróságnak. Ha tehát csak a törvény szavai s nem szelleme vétetnék tekintetbe, s a hagyatéki biróság nevezése alatt csakis jbiróság értetnék, — akkor a jbiróságot kellene az örökösödési perek illetékes bíróságának is tartani, mi az 1877. évi XX. t. cz. alapján sem vélelmezhető ; mihez figyelembe veendő volt még az is, hogy az 1877. XX. t. cz. életbeléptetésére vonatkozó ministeri rendelet a birói eljárást szóval sem érinti, — nem is érinthetvén azon okból, mivel a törvény végrehajtására egyedül a belügyminister bizatott meg. Hogy az 1877. évi XX. t. cz. a birói eljárás lényeges változtatását nem is czélozhatja, a 219. §. is tanusitja, melyben e törvény rendelkezése, különösen csak a községi elöljáróság és a gyámhatóságra vonatkozónak látszik. Ezen a szatmár-németi kii-, tszék és a szatmár-németi kir. jbiróság között fölmerült illetőségi összeütközés tárgyában a kir. semmitőszék következőleg határozott: néhai B. Istvánné szül. L. Mária utáni örökösödési ügyben állítólag felmerült illetőségi összeütközés eldöntése végett fölterjesztett iratok azon értesités mellett küldetnek vissza, miszerint ezen esetben eldöntését igénylő illetőségi összeütközés esete nem forog fenn ; mert téves ugyan a szatmár-németi kir. tszéknek azon fölfogása, mintha az 1877. XX. t. cz. életbeléptetése folytán hagyatéki birósági jogkörrel tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyók sz. kir. vagy rendezett tanácscsal biró városokban tartották utolsó lakásukat egyedül a kir. jbiróságok lennének fölruházva ; az 1877. XX. t. cz. rendeletéből ezt egyátalában nem lehet következtetni s azokat nem lehet tovább kiterjeszteni, mint a mi a törvény vonatkozó §§-aiban világosan bennfoglaltatik. A törvény az örökösödési eljárást, a mint ezt a 243. §-ban világosan kifejezte, csak azon esetekre szabályozta s ebből folyólag a ptrs. idevonatkozó rendeleteit csak azon esetekben változtatta meg, a