Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Első folyam (Budapest, 1877)

167 szánt élelmiszereknek elárusitása nem a szabad ipar, hanem az egyházi önkormányzat tárgyai közé tartozik. Minélfogva a fővárosban ezen jog gyakorlását illetőleg az egyes hitközségek vannak hivatva saját hiveikre nézve akként intézkedni, mint az 1875. évi májushó 21-érői 0731. sz. a. kelt ministeri rendelettel a koscherhús árulására nézve megállapitva lett. 135. Pótvásárok csak egyes meghatárózott orsz. vásárok helyett és csak oly esetben engedélyeztetnek, midőn azok tényleg meg nem tartathattak. (A földmiv. ipar- és kereskedelemügyi minist. 1877. év máj. 17-én 9746. sz. a. Bereghmegye közönségéhez intézett rendelete.) A. V. község az ez évi márczius és april hónapokban meghiúsult orsz. vásárjai helyett, egy májushó 23-án tartandó pótvásár engedélyezése iránt folyamodván, miután az emiitett több országos vásár, bár rosz sikerrel, de mégis megtartatott, a kérelemnek hely nem adatott, mert pótvásárok csak egyes meghatározott orsz. vásárok helyett engedélyezhetők oly esetekben, midőn azok tényleg meg nem tartathattak. 136. Vásári helypénz minden a vásártért elfoglaló, eladásra hozott tárgy után szedhető. (A földm. ipar- és keresked. ministeriumnak Hunyadmegye közönségéhez 1877. május 12-én 9556. sz. a. intézett rendelete.) H.-megye alispánja kérdést intézvén az iránt, vájjon minden a vásárra hajtott marha s nemcsak az eladottak után szedendő-e a helypénz ? azon felvilágositó utasitást nyerte, hogy miután a vásárhelypénz, mely csakis a vásárra szánt területen szedhető, a vásártér fentartási, kövezési stb. költségeinek fedezésére szolgál: ebből önkényt következik, hogy minden eladásra hozott s a vásártéren helyt foglaló tárgy s igy minden darab marha után is, akár eladatik az a vásár folytában, akár nem — a meghatározott helypénz fizetendő.