Dárdai Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár. A kormány és kir. Curia elvi jelentőségű határozatai és szabályrendeletei. Első folyam (Budapest, 1877)
99 térte, mert a felügyelete alatt álló liartyáni hid lyukas lévén, egy V* éves csikója ezen lyukban lábát törte. Alperes védelmét főleg arra alapította, hogy a hidak feletti felügyelet nem a községet, hanem a megyét, s tekintve annak mérnökét illeti, a községnek legfeljebb abban áll kötelessége, hogy a netán felmerülő hiányokat, ha azokról értesül, feljelentse, ámde a község arról, hogy a hid ily gyarló állapotban létezik, tudomással nem birt, mi annálinkább megfejthető, mert a lyukadás csak két nappal történt a panaszlott károsodás előtt. A tárgyalás befejezte után az első biróság felperest keresetével elutasitotta, a pesti kir. tábla pedig 1873. évi jun. 9-én 22,444. sz. a következő Ítéletet hozott: Felperes azt, hogy alperes községet a kérdéses káreset körül hanyag mulasztás vagy vétkes gondatlanság terhelné., mivel sem bizonyítván, az pedig, hogy szekere s tanúi már a károsítás napjának reggelén is ugyanazon hidon távoztak, hogy tanúi a hidon volt lyukat már távozáskor észrevették, s hogy arról az illető helyen jelentést még sem tettek, az általa aláirt s elfogadott tanúvallomásokból nyilván kitűnvén, az eljáró elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. A magy. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltoztatásával alperes közzéget felperesnek okozott 100 frtnyi kár megtérítésére kötelezte ; mert felperes mind a kár valóságát, mind mennyiségét, mind azt is bebizonyította, hogy kára egy az alperes község által fentartandó híd hibás és rosz állapotából származott, e körül pedig az alperes községet hanyag mulasztás terheli, ennnélfogva alperes községet a kár egyszerű megtérítésében elmarasztalni kellett. Alperes községet hanyag mulasztás azért terheli, mert nem is állította, annálkevésbbé bizonyította, hogy a hid elromlása előre nem látható és el nem hárítható esetlegességből származott, tehát annak elromlása rendes idő szerint bekövetkezett elhasználásnak volt veendő, és minthogy a hidnak jó karban tartása alperes község kötelessége, ezen kötelességét pedig felperes község etmulasztotta és nem is igazolta azt, hogy annak teljesítésében el nem hárítható akadályok által gátoltatott, ennélfogva őt a hanyag mulasztás méltán terheli és mint ilyen az ebből eredett egyszerű kár megtérítésére annál is inkább elmarasztalandó volt, mert alperes a hid rosz állapotját az ily esetben szokásos jellel 7*
